A Őrségi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1941. szeptember

eszmékkel, melyek a magyar munkastömegeke t áthatották. Hivatásul ajánlotta 9 művészetet, kereskedelmet. Megrázó szavakkal hirdette, hojgy a becsületes anyagi virágzásban és az erkölcsi minőségben van a nemzet ereje és jövője. Reformtörekvéseit sokan helyeselték és segítettek megvalósítani; de voltak, akik félremagyarázták céljait, különcnek, hóbortos bolondnak nyilvánították, mert nem értették meg, h°igy egy gazdag főúr komoly munkára adja magát. Mások az arisztokrata világ árulójának tartották. Én egyéniségének és nagyságának lemérésére politikai ellenfelének, Kossuth Lajosnak róla mondott azon jellemzését tartom a legmegfelelőbb mértéknek, mikor Széchenyit a legnagyobb magyarnak nevezte. Ma 150 éves időtávlatban áll előttünk történelmi nagysága, önzetlen, a halálig áldozatos hazaszeretete, fajának a munka-, a kötelességteljesítés, az anyagi és erkölcsi felemelkedés csúcspontjára feljutása érdekében kifejtett erőfeszítése. A mai közéletnek, minden magyarnak, különösen a vezetőrétegnek, de különösen neked, hazám ifjúsága, igen-igen nagy szükséged van arra, hogy Széchenyi István ragyogó hazafisága, makulátlan egyénisége és töretlen munkássága buzdító és követendő példakép álljon előtted. Indítványozom, hogy közgyűlésünk tegye kötelezővé Széchenyi egyéniségének és munkásságának iskolában és gyülekezetben alkalmas módon való ismertetését. HALÁLOZÁSOK. Református keresztyén egyházunk — tekintet nélkül felekezeti hovátartozására — mindig megbecsülte és értékelte azoknak a férfiaknak munkásságát, kik a nemzet egyetemének, a hazának szolgálatában önzetlenül fáradtak és dolgoztak. Ez egészen természetes, nem is lehet másképpen. A magyar haza sorsa a történelem folyamán azonos volt a magyar református anyaszentegyház sorsával és megfordítva. Ami neki fájt, az egyházunknak is fájt. Ami a református egyhá;z! javát szolgálja, az hasznára van a nemzetnek is. A kettőt egymástól nem szabad elválasztani. Ezért egyházunk a nemzet veszteségét a maga veszteségének is tartotta. Osztozott a nemzet gyászában a közelmúltban is, mikor tragikus hirtelenséggel két, vezetésre hivatott,, országépítő és nemzetnevelő embere elhalt: gróf Csáky István külügyminiszter és gróf Teleki Pál miniszterelnök. Mindkét vezérférfiú szíve nemzetéért dobogott s életük és munkájuknak vezérfonala a trianoni igazságtalanságnak megszüntetése volt. Egyi,k sem tartozott egyházunkhoz, de azért megbízatását egészen a halálig hűséggel és maradéktalanul elvégző embert megillető igaz részvétünkkel, szívünkben megdöbbenve vettük körül azt a sírt, melybe áldozatos életük pihenni tért. A nemzet eme hű fiainak emléke a mai és jövendő nemzedékiben örökké él. Javasolom, hogy részvétünknek kifejezése mellett emléküknek adjunk helyet jegyzőkönyvünkben. Résztvesz egyházmegyei közgyűlésünk abban a gyászban is, mely Nagy István szokolyai lelkipásztor-esperes elhalálozásával a drégelypalánki, Halka Sándor erdőcsokonyai lelkipásztor-esperes elhúnytával a belsősomogyi egyházmegyét érte. Mindketten hű és gondos sáfárok,. Isten szőlőskertjének, gyülekezeteiknek lelkiismeretes, szelídldkű pász-