A Őrségi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1941. szeptember

— 14 — tartozunk az Istennek. (2. Thiess. 1:3.) Indítványozom, hogy egyházmegyei közgyűlésünk a kercai gyülekezet örömében ós hálaadásáhani részvételét fejeíze ki azzal, hogy 150 éves jubileumát örökítse meg jegyzőkönyvében. A Délvidék visszatértével hazajött hozzánk az egyházmegyénk testéről a trianoni békeparanccsal leszakított szécsiszentlászlói leány-, kisszerdahelyi, domonkosfai, kapornaki és csekefai társegyházak: és a Vendvidék szórványközségei. Isten 22 évi kemény megpróbáltatás 'árán, bizony nehéz lecke után hazahozta az ő népét a fogságból (Arnos 9:14). Hisszük, hogy őszinte vágyakozással, igaz magyar és csorbítatlan református érzéssel és lélekkel jött vissza e nép az őrségi református egyházmegye, mint édesanya védő és szerető karjaiba, annak közeli gondoskodását két évtizeden keresztül nélkülözni kényszerült, nehéz árvaság után. Egyházmegyei közgyűlésünk az édesanya teljes segítségét és szeretetét felajánló örvendező szívvel a biblia szavaival köszönti a hitben testvéreket: Isten hozott benneteket, áldás, áldás reátok. (Zak. 4:7.) Az egyházmegyei gondnok úr őméltóságával együtt július 6-án a szécsiszentlászlói missziói egyházat meglátogattuk, hogy a helyszínen is köszöntsük a hazajötteket. Megszállás alatt a jugoszláviai magyar református egyházkerülethez tartoztak. Másfél évtizedig tartó bizonytalanság után ez szervezte a Vendvidékén lakó reformátusokat missziói egyházzá és nevezett ki részükre lelkészt Póth Károly személyében. Ottlétünkkor megkérdeztük szabályszerűen összehívott közgyűlésben híveinket, hogy a megszállás előtti anyaegy'názaikhoz, akarnak-e visszamenni, vagy mostani szervezetüket akarják-e megtartani, illetőleg önálló anyaegyházzá lenni. A felvett jegyzőkönyv szerint a jelenlevők egy kivételével az anyásítás mellett nyilatkoztak. Tárgysorozatunkon ez az ügy szerepel és a jegyzőkönyvet bemutatom. Múlt évi közgyűlésünk több szórványközségnek a kőszegi és szentgotthárdi fiókegyházakhoz csátolását javasolta a kerületi közgyűlésnek. Ezt a kérelmet, bár a kerület is pártfogolta, támogatta, a Konvent nem hagyta jóvá, mivel fiókegyházhoz szórványt nem lehet csatolni; ellenben olyértelmű határozathoz, hogy az átcsatolni kért szórványok Kőszeggel és Szentgotthárddal együtt alkossanak fiókegyházat, hozzájárul. Tárgysorozatunkon ez is szerepel. Itt említem meg, hogy a szombathelyi gyülekezet múlt évi szeptember 22-én a megszervezett vallásoktatói lelkészi állásra Barsi Miklós vallásoktató segédlelkészt egyhangúlag megválasztotta. A választásról szóló iratokat a díjlevéllel és Vallásoktatási Szabályrendelettel, valamint az Ügyrenddel együtt tárgysorozatunkba felvettem, kérem ezek jóváhagyását. Szíves szeretettel köszöntjük Barsi Miklós, urat. mint egyházmegyei közgyűlésünk alkotó tagját és munkájára Istennek áldását kérjük. A szentgotthárdi fiókegyház segédlelkész-ügyét kívántam szolgálni akkor, amikor Pethő Antal körmendi lelkipásztor úrral együtt az ottani Iskolaszanatóriumban látogatást tettünk Gönczy Elemér őméltóságánál, a Magyar Iskolaszanatórium Egyesület főtitkáránál és