A Őrségi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1936. július

- 46 Tudom, hogy velem együtt nagyon sok kollégám sóhajtozott, hogyan birom el ezt az újabb terhet, hogyan tudok azoknak a követelményeknek és kívánságoknak megfelelni, amelyek újabban várnak rám. Mi lesz az új felügyelettel, mi lesz a vázlat készítéssel? Én most nem óhajtok ezekkel a kérdésekkel foglalkozni, hiszen Tantó István barátom majd értekezni fog róluk. Egy tényt azonban legyen szabad megjegyeznem: azt t. i., hogy minden munkánk alapja kell, hogy a szeretet legyen. Ne fölényeskedéssel, vagy gyűlölködéssel nézzünk egymásra, hanem szeretetteljes megértéssel és jóakarattal támogassuk egymást. A mult év bennünket közelebbről érdeklő eseményeiről a következőkben óhajtok beszámolni: Nagy adósságot rótt le a reformálus tanítóság február 16-án, a mikor nagynevű elnökének, a fáradhatatlan tanitóvezérnek, a hajdúböszörményi temetőben nyugvó porai fölé emelt síremléket leplezte le. Hogy ki volt Ő nekünk, azt nem kell fejtegetnünk, Alkotásai beszélnek helyettünk és beszélni fognak a jövőben is. A kőbe faragott szobor bizonysága, hogy a református tanítóság lelkében ma is az a szellem él és munkálkodik, melyet örökségül hagyolt ránk. De a szobor ne csak a sirontúli megbecsülést jelentse, hanem igéret is legyen a jövőre nézve, hogy továbbra is küzdeni fogunk azokért az eszmékért, melyeknek Ö éleiét szentelte s igyekezni is fogunk azokat teljes diadalra is juttatni. Itt emlékezem meg arról is, hogy az Országos Református Tanítóegyesület hivatalos közlönye a „Tanitók Lapja" most érte el alapításának 50. évét. A jubileumi évfordulók mindig tanulságos dolgokat tárnak elénk. Ha meggondoljuk, hogy ez a mi széretett lapunk immár 50 éve küzd a tanítóság érdekeiért, akkor nyugodtan állapithatjuk meg, hogy a Tanitók Lapja megérdemelten jubilál. Dobó apánk lelke meglátta a sajtó nagy jelentőségét, érezte a testületi szellem összekötő szervének nagy hatalmát, azért teljes odaadással munkálkodott azon, hogy a lapot minden református tanitó olvassa és a lap mindenkinek jó barátja legyen. Elköltözése óta Ormós Lajos országos elnökünk kiváló munkatársaival ugyanolyan szeretettel munkálkodik azon, hogy tovább virágoztassa és emelje a lapot, amely nélkül országos egyesületünk működése el sem képzelhető. Simon Károly az ORTE nek 1907-1923ig elröke 1936. január 12-én meghalt. Nagy buzgóssággal és odaadással munkálkodott a tanítói, különösen a református tanítói ügyekért. Emlékét örökítsük meg jegyzőkönyvünkben. A békebeli Magyarország egyik nagy magyar lelke tért pihenőre Berzeviczy Albert belső titkos tanácsos, nyugalmazott miniszter, a Felsőház