A Őrségi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1936. július

— 45 az oly igen szép számmal egybegyűlteket, külön Esperes urat, Tanügyi biz. elnök urat, lelkész urakat, Soós Gyula diszelnökünket, a megjelenésükkel bennünket kedvesen kitüntető hölgyeket, érdeklődő urakat, tagokat. Fülöp József esperes úr válaszol köszönő és szeretetet szóló szavakkal az üdvözlésre. 2.) Jegyzőkönyvi hitelesitőkül felkéri elnök Gróf Sándor és Kovács Ferenc kartársakat. 3. a.) Imre Sándor kisrákosi tanitó hitfantanitása következik. Osztály : IV., tétel: Irgalmas samaritánus. Közvetlen hangú bevezető után elmondatja a tényeiben megismertetett, de elmélyítve nem tárgyalt tételt. Folyik a tárgyalás: beszélgetnek. Melengetett, s bőbeszédű érzések kerülnek elő a gyermekszivekből, amikor közösen családapának állítják be a hazulról elinduló embert. Egyik gyerek már könnyezik: biztosan megfogta a tárgyalás nyomán az a gondolat, hogy mi minden érheti az elmenőt, itthonmaradtakat. Sok családias érzés nevelődhetett már az iskolában s úgy látszik, élik is azt a gyermekek, tanítójuk. Csalódás fogalmával jelölik meg a két tény : az elkerülés és a bekötöző szeretet megtapasztalását. Alkalmazzák az életre, majd dramatizálják. A dramatizálásra hátrányosan hal a hallgatók lelkének ilyen irányban való be nem állitottsága. b.) Ezután tornabemutatót tart Imre Sándor, magyarruhás növendékeivel az udvaron, cigányzenével támogatva. Szimbolikus szabadgyakorlat dániendszerü ritmikus szab. gyakorlat, magyaros motívumokkal és magyar tánc kerültek preciz, szép kidolgozásban bemutatásra. Az örömmel látott számok egyaránt dicsérték a tanulókat s e téren önálló elgondolásokkal dolgozó tanítójukat. 4.) Székely József elnök felolvassa alábbi szövegű jelentését: Igen tisztelt Vendégeink; Kedves Tanitótestvéreim! Egy év pergett le ismét életünk orsójáról. Mint a szomjas szarvas a hűvös forráshoz, úgy siettünk mi is ide, hogy leikeink szomjúságát oltogassuk. Az élet mostani forgatagában csak az egymást megértő, megbecsülő bánásmód hozhat olyan eredményeket, melyek a különböző világnézetű embereket egy nevezőre tudják hozni. Ne azt keressük, ami elválaszt bennünket, henem keressük azt, ami összekapcsol. Reánk tanitókra ezen a téren is nagy feladatok várnak. Nevelni, tanitani kell a gyermekeket; a jó és helyes útra vezetni a felnőtteket. Hiszen hány meg hány község van Magyarországon, ahol csak tanitó van és az ő vállaira nehezedik minden vezetői munka. Az elmúlt esztendővel új élet költözött be az iskolák kapuján.