A Őrségi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1928. június

- 5 5. Esperes úr felolvassa az elmúlt egyházi év eseményeiről szóló alább következő jelentését: Esperesi jelentés az 1928. évi egyházmegyei közgyűlésre. A Mindenható Isten szent segedelmének segítségül hívásával nyitjuk meg egyházmegyei közgyűlésünket, hogy az evangéliomi világosság terjesztésére irányuló munkánk eredményes és hasznos legyen úgy református egyházunkra, mint annak híveire. Az evangéliom megvilágosító, újjászülő ereje és a belőle kiáradó szabadságnak gyarapító, tökéletesítő hatalma századok óta szemlélhetők nemcsak a vallásosság, közerkölcsiség minden vonatkozásában, hanem a társadalmi és állami életben is. Tények igazolják, hogy amely államokban az evangéliomi világosság vezérli a népeket, ott fejlettebbek a tudományos és közintézmények, nagyobb a közbiztonság, öntudatosabb a társadalom, sőt még az anyagi helyzet is virágzóbb, mint azokban az államokban, hol az erőszak és üldözés megakadályozta az evangéliomi világosság terjesztését. Ma már nemcsak protestáns, hanem minden felvilágosodott önálló gondolkodású ember elismeréssel gondol azon vívmányokra, melyek a reformációnak eredményei. Apostoli rendíthetlen bátorsággal, hivő reménységgel és szent buzgósággal kell imádkoznunk és dolgoznunk egyházunkért és magyar hazánkért a mai válságos időben. Mert ki merné tagadni, hogy az istentagadó áramlat — különösen Moszkva felől — erős támadással harcol az evangéliomi világosság ellen, a népek egymás elleni gyűlölködései szemünk láttára oltják ki a szivekből az egymás iránti szeretetet. Ezekhez a vigasztalan tünetekhez járulnak a társadalmi nagy átalakulások. Ilyen körülmények között fel kell övezni magunkat igaz hittel, munkálkodnunk kell szeretettel, harcolnunk kell bátorsággal, hogy győzedelmeskedhessünk az ostrom ellen. Mint földmíves ember, fogjuk meg az eke szarvát, tekintsünk mindig előre a cél felé, melynek eléréséig sok szántani, vetni s aratni való vár reánk, holott kevés a hű és igaz munkás. Istentől nyert tehetségünket gyümölcsöztessük nemzetünk, hazánk és egyházunk javára, akkor reménységgel tekinthetünk a jobb, boldogabb és dicsőségesebb jövendő felé! A jobb jövendő felé törekvésnek tekinthetjük azt a tényt a mi egyházmegyénk életében, hogy mi ma egy újonnan alakult református egyháznak, a zalaegerszegi egyháznak kebelében tarthatjuk most első izben egyházmegyei közgyűlésünket. Zalaegerszeg városában lakó 215 lélekből álló reformátusság — nem riadva vissza a reájuk váró terhektől, az ősöktől örökölt hithüséggel — egyházunk iránti kötelességük tudatában — meghozták az áldozatot, hogy a sárvári református hívekkel egyesülve, megalakí-. tották az önálló református anyaegyházat, hogy, bár egyelőre evangélikus