A Őrségi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1928. június

— 6 — testvéreink templomában, de a saját vallásuk szertartása szerint emelhessék fel szivüket a Mindenható Istenhez és hitük buzgóságával énekelhessék: Tebenned bíztunk eleitől fogva! Ezen másoknak is példát mutató hithüségért és áldozatkészségért üdvözöljük a zalaegerszeg-sárvári új gyülekezetünket és annak tagjait. De fejezzük ki hálánkat és köszönetünket a zalaegerszegi testvér evangélikus egyháznak és híveinek is azon igazán testvéri szeretetért, hogy református egyházunk alakulását nemcsak hogy nem gáncsolták, hanem az ifjabb és gyengébb testvért segíteni, támogatni igyekeznek, úgy hogy látva ezt a példás testvéri viszonyt, szinte szivünkből önként fakad fel a zsoltáriró éneke: íme mely jó és mely nagy gyönyörűség Az atyafiak közt az egyenesség Ha békével együtt laknak. (cxxxm. zs.) Úgy ezen testvéri szeretetért, valamint a templom és tanácsterem közgyűlésünk részére átengedéséért jegyzőkönyvileg is fejezzük ki hálás köszönetünket. Jelentem, hogy a szombathelyi református anyaegyház megalakulására vonatkozó mult évi 11. jegyzőkönyvi szám alatt hozott egyházmegyei határozatot az egyházkerületi közgyűlés 184. szám alatt teljes egészében jóváhagyta, a szombathelyi egyházat az anyaegyházak sorába beiktatta. Ezen határozat alapján a lelkészi kongruáért a kérvény október 29-én beadatott, a vallás- és közoktatásügyi minisztériumtól azonban azt a végzést kaptuk, hogy az 1927/28. költségvetési évben nincs fedezet a kongruára. Folyó év március 16-án a kérvényt újra beadtuk, de ez ideig válasz még nem érkezett. 1928 január hó 1-én a szombathelyi egyesült protes-' táns egyház szétválása megtörtént és a református anyaegyház ténylegesen megalakult. Addig, mig a rendes lelkészi állás betölthető lesz — a katonai hatóság hozzájárulásával — Vikár Ödön katonai lelkész neveztetett ki helyettes lelkészül és így a lelkészi rendes működés január elsejével megkezdődött. Örömmel üdvözöljük az új anyaegyházat és kérjük Isten segedelmét felvirágzásához. Őszinte szeretettel és igaz tisztelettel kell megemlékeznem főpásztorunkról, Püspünk urunk őméltóságáról, kinek negyven éves szolgálati jubileumát szeptember hóban ünnepli egyházkerületünk közönsége. Főpásztorunk áldásos működését felesleges volna közgyűlésünk előtt ismertetni, mert hiszen azt nemcsak főpásztorsága, hanem az azelőtti időről is mindnyájan jól ismerjük, tudjuk, hogy külföldi magas összeköttetéseivel nemcsak református egyházunk, hanem szomorú viszonyok közé jutott magyar hazánk érdekében milyen eredményes, szinte meghálálhatatlan munkásságot fejteti ki. Igaz hálával, szívből származó szeretettel üdvözöljük Őméltóságát és kérjük a Mindenhatót, hogy áldja meg Öt és tartsa meg hosszú időkön át egyházunk és hazánk javára!