A Őrségi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1911. június

— 33 — küzd a tanítói kar, válogassa meg fegyvereit: akkor az intelligenciát maga mellett fogja találni, ellenkező esetben nem fog célt érni, hanem mindig távolabb esik attól! Megnyugvással jelenthetem, hogy egyházmegyénk tanítóinak többsége ezt belátja, mert a fent jelzett sértő indítványt leszavazta. Előzőleg már említettem, hogy a barabásszegi gyülekezetben az egyházi adóhátralékok behajtása végett a közigazgatási hatóság segélyét kellett igénybe vennünk. Sajnos, hogy ezen jelentésemet oda kell módosítanom, hogy a segélyt csak akartuk igénybe venni, de eddig még nem sikerült. Több mint egy évvel ezelőtt — 1910 május 22-én 301/910. szám alatt — terjesztettem be Zalamegye alispáni hivatalához — az E. T. I. t.-c. 5. §-a a) pontja értelmében — a barabásszegi gyülekezet hátralékosainak kimutatását, kérve a hátralék behajtását. Augusztus 25-én a végrehajtást megsürgettem; ekkor az alispáni hivatal 9866/911. sz. alatt szeptember 5-én azt az értesítést küldte, hogy szeptember 25-ig a hátralék be lesz hajtva. Ekkor sem történt semmi; október 22-én a novai főbíróhoz küldtem sürgető levelet; 1911 január 9-én a barabásszegi lelkész jelenti, hogy az illetékes körjegyző egy-két egyháztagtól a hátralékot behajtotta, de azt sem adta át, — a többit pedig egyátalában nem akarja behajtani; több évvel ezelőtt behajtott egyházi adóhátralékot pedig még ma sem adott át a kustánszegieknek. A lelkész ezen levelét másolatban beküldtem Zalamegye alispáni hivatalához január 11-én. Az E. T. I. t.-c. 5. §-ának utolsóelőtti bekezdésében az mondatik, hogy: „az állam és hatóságai a kívánt eljárást meg nem tagadhatják, kötelesek azt teljesíteni; az egyházi határozatok és ítéletek érdemi részét nem vizsgálhatják felül". A törvény ezen rendelkezését Zalamegyében úgy értelmezték, hogy ha egy vagy két egyháztag a már egy vagy két évvel előbb jogerőre emelkedett adókivetést megfellebbezte, a fellebbezést elintézés végett beküldte az esperesi hivatalhoz — ezzel a végrehajtás két hónappal húzódott; sőt a novai szolgabiróság még a ballahidai evangélikus tanító fellebbezését is elfogadta, melyet a ballahidai lakos református hivek érdekében adott be. Látva azt, hogy ily módon ha a hátralékosok kettenként egymásután fellebbeznek, a végrehajtást a közigazgatás 200—250 hónapig elhúzhatja, közben március 9-én megkapva a 3