A Őrségi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1910. január, 1910. július

- 32 — A kustánszegi tanító Györffy Sándor úr 45 évi hivataloskodás után nyugalomba vonult; adja a Mindenható, líogy a hosszú, fárasztó munkálkodás után a kiérdemelt nyugalmat sokáig élvezhesse. Helye választás utján betöltetett ugyan, de a megválasztott azt nem fogadván el, ideiglenesen Szijj Albertina oki. tanítónő alkalmaztatott. A szokásos kanonika vizitációt az egyházmegyei jegyző úrral április 11-én kezdettük és közben megszakításokkal, május 25-én végeztük. Örömmel jelenthetem, hogy egy gyülekezetet kivéve, mindenütt a jó rend és békesség uralkodik. Az istenitiszteletek rendesen megtartatnak ; az urvacsorája a szokásos időben ki van szolgáltatva; a konfirmándusokat a lelkészek és tanítók tanítják; az istenitiszteletek látogatása rendes; az úrvacsorájával a hivek elegendő számban élnek; a hivatalnokok rendesen fizettetnek; egyéb tartozásaikat is az egyházak pontosan lerójják; hivatalnokok, elöljárók hivatalos működése ellen panasz sehol sem tétetett, mulasztás nem tapasztaltatott. Nem egy helyen az áldozatkészségnek szép példáját tapasztalhattuk, így p. o. Csonkahegyhát leányegyház 13 ezer korona költséggel új iskolát épít; az építkezési költségek fedezésére a hivek állami adójának ötszöröse van kivetve, minek következtében a hivek vállaira igen nagy teher súlyosodik, így p. o. Gyenese Pál egyháztagra magára 1670 korona van kivetve. A nagy áldozatot hozó és súlyos terhet viselő ezen leányegyházunkat a segélyek kiosztásánál is közgyűlésünk pártoló figyelmébe ajánlom. Ugyanitt elismerésre méltó a tanítónőnek azon buzgósága, hogy a leánygyermekeket kézimunkára oktatta és munkáikból szép kiállítást mutatott be. Kustánszegben Györffy Sándor tanító úr nyugalomba menvén, — a tanítói állás november hó elején Szijj Albertina oki. tanítónővel töltetett be ideiglenesen, aki erőt meghaladó szorgalmat fejtett ki nagyszámú növendékei között. A vizsgálaton 112 növendék közül jelen volt 108 növendék; hallva a növendékek értelmes, szabatos feleletét — a jelen volt elöljárók és szülők örömkönnyeket hullattak; a leánynövendékek igen szép kézimunkát mutattak be. Valóban, a legnagyobb dicséretet és elismerést érdemli a tanítónő, aki egy tanév — még hozzá csonka tanév — alatt ebben a mindig gyenge iskolában ily dicséretes eredményt tudott felmutatni és pe-