A Őrségi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1906. július

— 45 — Óh, mit mondok,... nem egyedül, Édes érzést hoztam belül: Önállóság ! Nemes pálya S eltűnt szivem akadálya. Ifjú szivvel kit szereltem, íme itt van, itt mellettem. — Megszüne az árvaságom, Mihelyt kebelemre zártam. Foszladozott a bú-felleg, Addig üres szivem tellett, — Kis családom növekedék; Mint az álom, más is jött még. Falucskánkban a zord népek Csiszolódva szelídültek; Fakó múltra új jövővel Dicsekesznek s jóltevővel. Volt előttem intő példa, Hogy erőm ne legyen préda; Féltve, bölcsen védtem éltem, Reményt búval nem cseréltem. Jutalmam soká késett, Megnőttek a fizetések. Aggság kora sem fenyeget, Élvezünk eltett kenyeret. Csak az nem fér a fejembe' És ejt kissé gyötrelembe: M'ért az öt évek elsején A segítség fejős tehén? Nyugdijunk meg miért birka? Ki megcsipte, ki megnyírta . . . Most is vetnék rá a szemet, Mert nyavalyánk, hogy — remeget.* Sehogy sincsen tiszta haszon . . . A tanitó hát hadd aszszon! Ha a sorsa oly infámis; Gyümölcsözik rév is, vám is. * Tuberkulózis. Változik a világ, kérlek, — A tanítók háza minek? Nevelni kényes urakat, Kik egykoron megrúgjanak ! ? No, ha ártana a rúgás, Lesz temetés, bi^ositás, S kinek gyűlhet fillér, garas, Vigan hivja: „Kaszás, arass!" Ha ősz hajunk csúszik hátul, S lódulunk az iskolától: Emlékekkel szentelt helyet Messze hagyni hogyan lehet! ? A vagyonos hasznát veszi, De a szegény nem élvezi; Maradéki ha okosok, Többen lesznek iparosok. Annak kijut az igéret, S kapunk hozzá — szabadjegyet, Meg nyomort is... no de hagyj uk. — — Lepihenjünk, ugy-e anyjuk?" A vendég szól: „Édes vérem! Én magamat nem kímélem, Van vagyonkám, jöjj, megosztom, — Utazgassunk közös koszton!" Erre szigor kel, meg elül És az arczon mosoly derül, — Gyengéden a válasz támad: — „Hivd húszezer kollégámat. Ha ráállnak, tartok veled, — De a port igy magad nyeled. — Tanácsolok okosabbat, Még pedig ugy, hogy tovább add. Honatyáink is megértsék Szavaink, őket ne sértsék: Életünket ugy fűszerzik, Ha a segélyt feljebb szerzik.