A Őrségi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1906. július

— 46 — Nem kívánunk kövér konczot, De ne vessék csak a csontot, — Amit mások már lerágnak És nagy garral elénk vágnak. Megint ijeszt az elbukás, Létfenntartás nagyon busás; Mindnyájunk ha hiven harczol, Ne maradjunk ki a sarczból! A fogam még egyre vásson: Ne legyünk már dögrováson, Ha eltelik a negyven év, — Lépjen az a nyugdíj elébb! Mit vétettünk a pusztában? Miért veszünk bujdosásban? Az igéret földje messze, Hogy Mózesit beereszsze. Őket óh be sokan áldják, Kevesbednek majd az árvák; Hisz' a föld is akkor ápol, Ha részesül a javából. Nemzetünk sem ugy, mint hajdan, Olyan árva nem lesz majdan. Nagyrákos. Boldogítva leend végig, Hü fiai buzgón védik. Dixi!" — Szól még s szünet áll be. — Jól elértek már az éjbe, — Bólintgat a kis apróság, A horkolást is aprózzák. * * * Kis szobácska félhomálya Csalogató, nyoszolyája Kellemes nyughelyet kinál, Irigyelné a kis király. Mintha volna ezüst harang, Áhítatos gyermeki hang A nyugtató éjben szállong, Előzve a csendes álmot. Hallgatja a ház vendége, Száll szivére égi béke, Szemeibe könyü szökik S mit rég' nem tett — imádkozik. — „Óh Atyám! Te láttad jónak, Megadni a tanítónak: A hivatásszeretetet, A türelmet s önérzetet!" Fülöp Gyula tanító. REFORMÁTUS FŐISKOLAI KÖNYVTÁR PÁPA