A Őrségi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1904. augusztus

— 6 —. sülnek e törekvések megvalósítására s mig egyfelől napi rendre hozták iparban, kereskedelemben, közlekedésnél a bérmozgalmakat, másfelől megmozdították igen sok helyen az egyházunkat fenntartó elemet is, — azt az elemet, a mely egykor lelkesedéssel hordozta vállain az egyház és iskolák nagy fenntartási terheit, de mely ma itt és holnap ott, nagyon sokszor nem is tisztán a tömeg érdekét képviselő önzetlen vezetők alatt áll a presbyteriumok elébe, tiltakozva minden egyházi és iskolai teher ellen. Olyan egyének, a kik igazán a legszegényebb nép fillérein táplálkoznak, hirdetik ma fennen, hogy a népé az erő, tehát jogában áll lerázni magáról azt a terhet, melyet közvetlen ugyan saját magáért, gyermekeinek jövőjéért, közvetve azonban az állam érdekéből visel. Aggodalmunkat oszlatja némileg az a tudat, hogy az 1848. évi XX. t.-cz. végrehajtása tárgyában — az ágostai evang. testvérekkel együttesen elkészített s a magas kormányhoz ez év márcz. 25-én eljuttatott s ott kedvezően fogadott emlékiratnak alapján könnyebbülni fog hitfeleink terhe. De e teher könnyítésén kivül elodázhatatlan kötelességünk lesz gondoskodni oljan védelemről, a mely biztosékot nyújtson a nyugodt fejlődésre, a mely ellensúlyozza az igazságtalan izgatást, a mely az egyházi adózás, közigazgatás, hitoktatás megfelelő rendezését és kellő anyagi lábraállitását, a lelkészi korpótlékot és nyugdíj létesítését mint elsőrendű szükségleteket tegye főfeladatául. Azonban mindezen kívánalmak alig látszanak többnek egy szép álomnál. Vájjon valósulnak-e és mikor valósággá? ki tudná azt előre megmondani?! Nem zárkózhatom el azon aggodalom elől sem, melyet az egységes liturgia kérdésének megoldása idéz