A Őrségi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1904. augusztus

fel bennem. E kérdés megoldásánál — nézetem szerint — a] liturgia dogmatikai tartalmát érinteni nem lehet, tehát a rendezés tisztán az egyes liturgiái cselekmények helyének, idejének, rendjének megállapítására szoritkozhatik, mig a sakramentumok kiszolgáltatásában tartalom és forma ugy állapítandó meg, hogy abban az evangyéliumi lényeg megmaradjon. Azokból a közleményekből azonban, a melyek eddig egyes egyházmegyék lelkészértekezleteiről, gyűléseiről megjelentek, oly felfogás is észlelhető, a mely három százados multunk megbolygatására, ennek alapján uj és olyan dolgok behozatalára vezetne, a mely egyenetlenséget, talán szakadást is idézhetne elő közöttünk: Isten oltalmazzon meg minket ettől, a mikor az összetartásra, az együtt működésre a legnagyobb szükségünk van. Itt is, mint mindenben, a mi az egyház és a tagok között a belbéke és összetartás érzelmeit megzavarhatná — kerülni kell azt, a minek rendezése nem elodázhatatlan s tisztázni csupán azt, a mi egységünk, összetartozásunk szorosabb kifejezésére vezet. Ezek előrebocsátása után áttérek immár az elmúlt egyházi év történetének, saját működésemnek, legelső sorban pedig egyházmegyénk szellemi és anyagi állapotának előadására. Az egyházlátogatást-hosszas és súlyos betegségem miatt személyesen nem teljesíthetvén — helyettem a rábavidéki egyházakban most már b. e. Jezerniczky Kálmán tr.-szecsődi, a rákosi, őri-szt.-péteri, szalafői, senyeházi egyházakban s ezek filiáiban nt. Mezey János őriszt.-péteri, Kercza, Szentgyörgyvölgye, K.-Németfalu és Göcsej vidékén nt. Szűcs László senyeházi lelkész és tanácsbiró urak végezték ápril és május hónapok napjain, — szives fáradozásukért, melylyel az egyházak és