A Őrségi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1904. augusztus

— 58 —. mondatik első sorban Tölly György ellen feltétlenül, a presbyterium ellen másodsorban, a mennyiben Tölly Györgytől behajtható nem volna. — Utasittatik az egyházmegye ügyésze, hogy a követelés biztosítását a fizetés megtagadása esetén polgári birói uton tegye meg. INDOKOLÁS. Az egyházközség vagyona nem veszhet el, ezt biztosítják az egyházi törvények, a 97. §. szerint Tölly György ellen megállapítható lévén a vagyoni felelősség elsősorban őt keilett marasztalni, annál is inkább, mert Benkő Jánost ő alkalmazta a pénzbeszedésre, tehát saját magát helyettesittette vele, ezen körülmény csak azt erősiti, hogy Benkő János a terhelt Tölly Györgynek megbízásából járt el azon hivatalos minőségben, mely Tölly Györgynek lett volna kötelelessége, igy bármely mulasztás, vagy sikkasztásért — világi (polgári) törvényeink szerint is egyedül Tölly György lévén felelős, őt kellett a fizetésben elmarasztalni. — Ugyancsak Tölly György eddig teljesített fizetési törlesztése az eredeti összegből már megerősíti előbbi indokolást, mert ha nem érezte volna ez irányban a kötelességét, eddig sem fizetett volna semmit, sőt ha ő felmentetett volna a fizetési kötelezettség alól, akkor bármely előbbi pénz befizetése alól is feloldható volna, melyet akár ő, akár az ő megbízásából Benkő János vettek fel. Ugyanazon elvből mondatik ki a vagyoni felelősség illetve fizetési kötelezettség az egyház presbyteriuma irányában is, ha Tölly Györgytől behajtható nem volna, miszerint az egyház vagyonáért egyházi törvényeink 27. §.