A Őrségi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1904. augusztus

— 58 —. mondatik első sorban Tölly György ellen fel­tétlenül, a presbyterium ellen másodsorban, a mennyiben Tölly Györgytől behajtható nem vol­na. — Utasittatik az egyházmegye ügyésze, hogy a követelés biztosítását a fizetés megtagadása esetén polgári birói uton tegye meg. INDOKOLÁS. Az egyházközség vagyona nem veszhet el, ezt biz­tosítják az egyházi törvények, a 97. §. szerint Tölly György ellen megállapítható lévén a vagyoni felelősség elsősorban őt keilett marasztalni, annál is inkább, mert Benkő Já­nost ő alkalmazta a pénzbeszedésre, tehát saját magát helyettesittette vele, ezen körülmény csak azt erősiti, hogy Benkő János a terhelt Tölly Györgynek megbízá­sából járt el azon hivatalos minőségben, mely Tölly Györgynek lett volna kötelelessége, igy bármely mulasz­tás, vagy sikkasztásért — világi (polgári) törvényeink szerint is egyedül Tölly György lévén felelős, őt kellett a fizetésben elmarasztalni. — Ugyancsak Tölly György eddig teljesített fizetési törlesztése az eredeti összegből már megerősíti előbbi indokolást, mert ha nem érezte volna ez irányban a kötelességét, eddig sem fizetett volna semmit, sőt ha ő felmentetett volna a fizetési kö­telezettség alól, akkor bármely előbbi pénz befizetése alól is feloldható volna, melyet akár ő, akár az ő meg­bízásából Benkő János vettek fel. Ugyanazon elvből mondatik ki a vagyoni felelősség illetve fizetési kötelezettség az egyház presbyteriuma irá­nyában is, ha Tölly Györgytől behajtható nem volna, miszerint az egyház vagyonáért egyházi törvényeink 27. §.

Next

/
Thumbnails
Contents