A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1941. augusztus

Tartalomjegyzék

— II. — tel való álnok szövetsége. »Vagy mi köze hívőnek hitetlen* hez« — »és mi egyezsége Krisztusnak Béliállal?« (II. Ko* rinthus 6:15. v.) Jaj annak, aki elfelejti az isteni parancsot: »Nem akarom pedig, hogy ti az ördögökkel legyetek közösségben«. (I. Kor. 10:20. v.) Milyen jó, hogy mi elmondhatjuk: nekünk magyaroknak nem csak a baráti tengely nagyhatalmakkal van szövetségünk, de legfőbb szövetségesünk az Isten és mi ezt a szövetséget senkiért és semmiért soha meg nem rontjuk! Mi látjuk, hogy »Hullnak már a gonosztevők. Eltaszíttatnak és nem állhatnak fel!« (Zsolt. 36:13. v.) Tudjuk, hogy »Akik bíznak az Úr Istenben Nagy hiedelemmel, Azok nem vesznek el Semminémű veszedelemben«. (CXXV. zsolt.) Tudjuk, hogy »Az igaz* ság felmagasztalja a nemzetet, a bűn pedig gyalázatára van a népeknek«. (Példab. 14:34. v.) 6 « tt 1938*ban az oláh kormány elrendelte és a rádió útján is kihirdette, hogy »A történelmi határok megszűnnek, nem lesz többé Erdély, Dobrudzsa, stb., hanem csak hét tartomány, amelyeket a történelmi határok figyelmen kívül hagyásával rajzolnak bele a térképbe«. De ezt »Az egekben lakozó ne* vette, az Úr megcsúfolta őket. Majd szólt nekik haragjában és megrettentette őket gerjedelmében«. (Zsolt. 2:4—5.). 1940 augusztus 30*án jött a második bécsi döntés és a vitéz új magyar honvéd seregek átmentek a Királyhágón, dicsőséggel vonultak be gyönyörű Erdély északi felébe és a Székely*földre. Édes, igaz magyar öröm meleg könnyei hullottak két héten át szemeinkből, mikor napról*napra hallottuk a bevonulásról a rádió közvetítéseit. Az Úr kegyelméből ismét megnövekedett a csonka ország, újra megerősödött a nemzet és megerősödött a mi református egyházunk is, mert a visszanyert 43.000 négyzet* kilométer két milliót meghaladó lakosának több mint fele refor* mátus magyar! Áldassék az Isten, aki hazahozta, visszaadta őket. Fájdalom, még mindig hatszázezernél több magyar test* vérünk gyötrődik, zokog odaát. Higyjük, ők sem ülnek soká' a szomorú rabságban. Megszabadulnak és itthon lesznek újra s boldog szeretettel ölelik őket is szívükre a testvérek, a haza