A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1941. augusztus

Tartalomjegyzék

— III. — és az anyaszentegyház. Elkezdett munkáját teljességre viszi az igazságos Isten, akinek kegyelme honvédeink hősiességével — valóban úgy, mint a patakokat a déli földön — visszahozta, visszaadta a bácskai testvéreket, vissza a Muraköz és a baranyai háromszög földjét és lakóit, nekik is, nekünk is igaz nagy örömre és boldogító egyességre. Mikor hálákat adunk Istennek és az Ö szent nevét áldva emlegetjük »Nagy csudáit, melyeket tett«, — gondoljuk hódo* latos tisztelettel arra a férfiúra is, akit az Ür áldó és megtartó szeretete drága ajándékul adott a magyar nemzetnek. Szerbia sorsa szemünk előtt igazolta a költői tanítás igaz* ságát: »Gyermek királyt és hadvezért, Ki erejénél többet mer, Ad az Isten haragjában A nemzetnek, kit megver«. A magyarnak bölcs államfőt adott, akit megáldott azzal is, hogy jól meg tudja választani a méltó és alkalmatos férfiakat segítő társakul országépítő és gyarapító munkájához. Mikor kormányzó urunk: nagybányai vitéz Horthy Miklós áldott éle* téért és munkája dús eredményeiért Istenünknek hálát adva imádkozunk, gondoljunk kegyeletes hálával a nemzet nagy nevelőjére, a magyar sors tragikus hősére, a hívő, magyar ifjú* ság igaz barátjára, néhai gróf Teleki Pálra és arra a másik igaz magyar férfiúra, néhai gróf Csáky Istvánra is, kinek nevétől együtt visszhangzott az ország az erdélyi bevonulás örömteljes napjaiban. Áldott volt munkájuk, áldott legyen emlékezetük is! Istenhez szálljon hő imánk küzdő véreinkért: a hős hon* védekért. A harcmezőkön, az ellenség táborával szemben az Ür is járasson tábort angyalaival körülöttük. Őrizze, védje őket, segítse győzelemre és vezérelje haza őket, hogy a kivívott diadal után az édes otthon boldogságában békén örvendez* hessenek. *> >» * Nagy veszteség érte a belsősomogyi egyházmegyét Halka Sándor esperes — és a drégelypalánki egyházmegyét Nagy István esperes elhunytával. Előbbit még a munkás nyárból, utóbbit az őszi alkonyatból hívta haza az Égi Gazda, a Szőllő* nek Ura, kinek mindvégig hűséges sáfárai, jó vincellérei voltak mind a ketten. Az őket sirató egyházmegyék elnökségeivel, egyházmegyei gondnok úrral egyetértésben, mindjárt a gyász első napjaiban tudattuk egyházmegyénk testvéri együttérzését,