A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1935. december, 1936. július

— 23 — megőrzi, jegyzőkönyvében megörökíti s igaz részvétét, — jegyzőkönyvi kivonat alakjában — a gyászoló özvegyhez eljuttatni határozza. 15. Esperes úr jelentésében fájdalmasan említi fel, hogy sérelmeink az államkormánynál a mult évben sem találtak orvoslásra. Amikor az egyházaknak segélyezéséről van szó, akkor a mi református egyházközségeink mindig csak alamizsna morzsát kapnak, a helyett a kenyérdarab helyett, amely azokat a jog és igazság, valamint az egyenlő elbánás elve alapján megilleti. Fájdalmas megdöbbenéssel veszi tudomásul az egyházmegyei közgyűlés, hogy az államkormányzat református egyházunkat mostoha gyermekként tekinti s neki az őt megillető rész helyett az asztalról lehulló morzsalékot juttatja. Felkéri felsőbb egyházi hatóságainkat, hogy minden lehető alkalommal mutassanak rá az állammal szemben egyházunk történelmi jogaira. Egyházi közéletünk minden tényezőit pedig arra kéri, hogy — mint egy ember — álljon vezéreink mellé, hogy az államkormányzat látva egyetemes református egyházunk határozott állásfoglalását, ne zárkózzék el többé jogos igényeink teljesítése elől. 16. Esperesi jelentés aggodalommal emlékezik meg arról, hogy református egyházunk nemcsak a pénzbeli segélyezéseknél szenved hátratételt, hanem nélkülözni kénytelen az államhatalom segítő kezét sokszor akkor is, amidőn az egyházközségek létfenntartására szolgáló egyházi adók beszedésére, illetve a hátralékok behajtására van szükség. Felkéri az egyházmegyei közgyűlés egyházi felső hatóságainkat és azokat a vezérembereinket, akiknek a kormánynál kapcsolataik vannak, szíveskedjenek oda hatni, hogy az egyházi adóhátralékokat a községek az állami adóhátralékokkal együtt hajtsák be, mert ha az egyházközségek nem juthatnak hozzá a tényleges szükségleteik fedezetére kivetett egyházi adóhoz,