A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1935. december, 1936. július

— 24 — nem tudnak eleget tenni azoknak a fizetési kötelezettségeiknek sem, melyek az állammal szemben fennállanak. 17. Esperesi jelentés szomorúsággal állapítja meg, hogy a felekezetek közötti viszony inkább romlott, semhogy javult volna. Evangélikus testvéreinkkel meg van a békesség, de a róm. kath. egyház az ő merev és kiváltságokra igényt tartó és magát államvallásnak tartó igényeivel lehetetlenné teszi azt, hogy együtt munkálkodjunk Istennek tetsző egyetemes eszmények megvalósításáért. Az evangélikus testvéreinkkel való jóviszony ápolását egyházmegyei közgyűlésünk kedves kötelességének ismeri, — a róm. kath. atyánkfiaival való békesség keresését és követését az egyházmegye minden tagjának lelkére köti, hogy mindnyájan egyek legyünk egy boldogabb magyar jövendőnek, Magyarország feltámadásának munkálásában. Másfelől azonban az írás iszavaival megállapítja azt is, hogy »mi nem vagyunk meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem hitéi, hogy életet nyerjünk«. (Zsid. X. 39.) 18. Isten iránti mélységes hálával emlékezik esperesi jelentés arról az áldásróíl, melyet Isten adott nekünk 400 évvel ezelőtt Kálvin Institúciójának megjelenésével. Egyházmegyei közgyűlés teljes mértékben értékeli az Institúcióban rejlő lelki kincseket, hálát ad Istennek, hogy választott emberét e könyv megírására ihlette; elrendeli, hogy téli félévben a gyülekezeti élet vezetői a vallásos estélyek során, vagy egyéb alkalomkor foglalkozzanak minden gyülekezetben az Institúcióval, ismertessék meg azt népünkkel is, hogy népünk is magáévá tehesse azokat a lelki kincseket, amelyeket Isten adott nekünk Kálvin Institúciójában. 19. Isten iránti hálával emlékezik meg esperes úr jelentése során névs^zerint egyházunknak azon őrállói-