A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1931. július
51 — választotta meg, irodalmi érdemeinek elismeréséül, méltánylásául. Mindkét társaság a legértékesebb irodalmi hagyományok istápolója s a legnemesebb irányzat müvelője. Ezeknek a hagyományoknak őréül, ennek az irányzatnak képviselőjéül ismerjük és tiszteljük mi is régtől fogva a püspök urat s a választáshoz igaz örömmel füzzük hozzá: ad multos annos! Még közelebb, itthon is van Isten adta okunk és boldog alkalmunk az ünneplésre. A folyó évi február 21-én mult 50 éve annak, hogy egy lángoló ifjú szív eljegyezte magát az ő Urának, Krisztusának szolgálatára s a szolgálat hűségét mind a mai napig megőrizhette Isten kegyelméből, ki megtartotta életét, testi-lelki erőit úgy, hogy a mai nap is nagy buzgósággal maga végzi, minden segítség nélkül lelkipásztori munkáját a gondjaira bizott gyülekezetben. Az öregeknek tisztesség az ő megőszülésük, de az a vénség szép és ékes korona, mely az igazság útjában találtatik. Szép és ékes korona Cseresnyés János sárkeszi lelkipásztor testvérünk vénsége s e korona Isten adta gyémántjai közé forrassza oda egyházmegyénk is a maga szeretetteljes tiszteletének, hálás nagyrabecsülésének drágagyöngyszemét azzal az imádságos jó kívánsággal, hogy családjának boldogságára, gyülekezetének atyai gondozására, egyházi közéletünk dicsekedésére még soká, nagyon soká itt láthassuk őt sorainkban akár, mint az Ige fegyverének tevékeny és bölcs hordozóját, akár, mint a megérdemelt nyugalom boldog élvezőjét. II. Az államhoz, helyesebben a vallás- és közoktatásügyi minisztériumhoz való viszonyunk alig változott, nem javult, de rosszabb sem lett. Tagadhatatlan, hogy vannak elintézetlen, függő kérdések, melyek a két tényező között elintézésre, megoldásra várnak. Reménységünk lehet azonban, hogy az új egyházi törvények szentesítésével kapcsolatban elkerülhetetlen személyes érintkezések és tárgyalások megoldásra juttatják az iskolai törvények végrehajtása körül eddig felmerült nehézségeket, ellentétes álláspontokat, a lehetőség szerint és közmegnyugvásra. Ami minket most közvetlenebbül érdekel s melyre nézve püspök úr 1396/1931. számú leiratában egyházmegyei közgyűlési határozatot is kiván, az 1930. évi XLVII. t.-c. 15. §-a tárgyában 800-/113-1931. VIII. a. szám alatt kiadott azon V. K. miniszteri leirat, mely közli velünk azoknak az államsegélyes tanítói állomásoknak jegyzékét, melyeknek államsegélyét a miniszter úr a folyó tanév végével megszüntetni kívánja. Ilyenek: 1. a lajoskomáromi 4*
