A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1931. július

II. számú Függelék. Esperesi jelentés. Nagytiszteletü Egyházmegyei Közgyűlés! I. A múlt évi közgyűlésünk óta eltelt egy évnek ismét legfontosabb eseménye volt magyar református anyaszentegyházunkra nézve az országos zsinat, mely ez utolsó érdemleges ülésszakában a még hátralevő anyagi vonatkozású törvényszakaszokat tárgyalta le. Országos zsinatunk ez ülésszakát legtalálóbban talán a hangulatok zsinatának lehetne mondani. Az általános gazdasági leromlás kedvezőtlen hangulata vett erőt a zsinati atyák nagyobb részén, mikor véglegesen leszavazták volna egyházmegyénknek az országos közalap megerősítése tárgyában mult évben tett ismeretes javaslatát, ha compromissum alakjában annak a gazdasági helyzet előnyös megváltozásától függő végrehajtását éppen a javaslat lényegének védelmezői nem indítványozzák legjobb meggyőződésük ellenére, nem sokkal azután pedig ugyanaz a többség olyan optimista hangulatváltozással szavazta meg a legkisebb és legszegényebb egyházközségek terhére a lelkészi nyugdíjintézeti fenntartói járuléknak az eddiginél harmadfélszer magasabb kezdő összegét, mintha gazdasági válság nem is lehetne a magyar református világban. Ez lett az oka azután, hogy ennek a nagyon szép törvénynek a végrehajtását is el kellett halasztani a jobb idők várva-várt hajnalhasadásáig, az állami adósegélyek teljes összegükben való kiszolgáltatásának, vagy valamely ez idő szerint még ismeretlen bőségszaru megnyílásának csudájáig Pedig nagy keserűség nyilatkozik meg abban a levélben is, melyet egy lelkészözvegy, de száz, meg száz társa lelkéből kiindultan, „testvérei rábeszélése folytán" néhány nappal ezelőtt irt hozzám s mely szerint: „Igaz az a közmondás, hogy a jóllakott ember nem hiszi el, hogy a másik éhes. A jómódban dúskálkodók, ugyan hogy is tudnák azt elhinni, hogy a mi naptárunkban gyakran szerepelnek a hústalan, zsírtalan és kenyértelen napok. Tudom Istenem, csak próbálnák meg a lelkészözvegyek sorsát csak egy hónapig is, másképpen gondolkoznának. Igazán nevetséges: majd hat év múlva