A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1931. július
- 49 kaptok, csak várjatok! Csak úgy ne járjunk, mint a cigány lova: akkor mult ki a világból, mikor már megszokta a koplalást . . . van olyan lelkészözvegy testvérem, aki, mikor kérdezték tőle, hogy mennyi nyugdíjat kap, azt mondta, hogy nem mondom meg, mert szégyenlem. Pedig sem nem az én szégyenem, sem nem a másiké." A levélíró azt kérdezi tőlem, hogy ezen a gyűlési határozaton már nem lehet módosítani ? A mezőföldi egyházmegye utján izenem, hogy a határozatot megváltoztatni már nem lehet ugyan, de a végrehajtással megbízott egyetemes konvet bölcsessége, együttérzése bizonyára keresni fogja és meg is találja az útját és módját annak, hogy az ilyen keserű panaszt és kifakadást a megsegítő szeretet cselekedeteivel némítsa el. Az adóügyi új törvénycikk körülbelül a jobb, világosabb rendszerbe szedett régi törvény. Lényegesebb változtatások: a vagyonaránylagos adózás kötelező kimutatása, a külbirtokosok adójának 50°/<r r a felemelése s a közmunka kivételével az összes készpénz és terménybeli tisztviselői járandóságok havonként, vagy negyedévenként előzetes részletekben való kiszolgáltatása. Az első a mi egyházmegyénkben nem új s gyülekezeteink adórendszerének és adókulcsának legalaposabb ismeretében mintegy dicsekedve mondom, hogy az országos zsinat mintha ezt a mienket emelte volna országos törvény erejére, a második megfontolt, de erőteljes lépés a teljesen egyenlő teherviselés végcélja felé. A harmadikról azonban minden alázatos tiszteletem mellett is az országos zsinat iránt, itt is ki kell jelentenem, mit már egy komolyabb egyházi lapunk is megállapított, hogy a mi egyházmegyénkben legalább végrehajthatatlan. Nem tudok elképzelni Mezőföldön olyan egyházi tisztviselőt, aki a presbitérium és egyházközségi közgyűlés elé ezt a postulátumot állítsa oda: tessék ebben az évben két évi, illetve kétszeres lélekbuzakivetést csinálni, mert én a buzakonvenciómat a jövő évtől kezdve, az év első három negyedében ó-gabonában akarom kivenni. Legyen szabad hinnem, hogy emiatt, ha száz törvény lehetővé teszi is, soha a mi egyházmegyénkben az annyira kívánatos és mindnyájunk által ápolt egyesség a gyülekezetek és azok tisztviselői között megzavarva, vagy felbontva nem lesz. Nem bírálni akartam az eddigiekben, csak ismertetni a dolgokat úgy, ahogyan én látom. Minden alkotásnak legigazságosabb birája az élet, minden törvénynek a gyakorlat. E kettő meg fogja majd mutatni új törvénykönyvünkben a várt sok jót, a kevés helyesbíteni valót is. 4
