A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1926. november, 1927. július

— 27 — hatását, t. i. a mi gyermekeink hátrányát a nem reformátusokkal szemben. A tudás anyja az ismétlés. Ez az elv pedig egyáltalán nem érvényesülhetne, ha konfirmándusainkkal csak hetenként tudnánk foglalkozni. A konfirmáció munkájára egyébként is sokkal alkalmatosabb légkör a mindennapi iskoláé, ahol nem mulhatik el nap éneklés, imádkozás és bibliaolvasás nélkül, ahol — mert hiszen falusi iskoláink átlagban csak két tanerősek — 3—4 osztály vallástani anyaga is fel-fel újul a konfirmálandó gyermekek emlékezetében s így sokkal könnyebb a külön konfirmációi anyagnak ezekhez kapcsolódása. Bár mindezen szempontokból jelen viszonyok között a 12 éves kort tartja falusi gyülekezetekben a konfirmáció idejéül alkalmatosnak az egyházmegyei köz gyűlés, mégis számít reá, hogy rövid időn belül nem lesz semmi akadálya annak, hogy falun is 14-ik életévükben készíttessenek elő a konfirmációra a gyermekek. Elhozza ennek a kérdésnek megoldását az általános iskoláztatás reformja, a mindennapi tankötelezettségnek hat esztendőről nyolcra felemelése. Ugyanezekért az egyházmegyei közgyűlés véleménye szerint e tekintetben nincs szükség az egyházi hatóságok imperativ intézkedésére. Ennyit az „Útmutatás" 4. és 6. pontjaiban tárgyalt kérdéseket illetően. Minden külön megjegyzés nélkül helyesli az egyházmegyei közgyűlés az „Útmutatás" javasolt intézkedései közül az alábbi pontokban foglaltakat: 1. Nyilvántartás nemcsak a koníirmáltakról, hanem a konfirmálandókról is.