A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1926. november, 1927. július

— 14 — átérző szívvel és a nagyokat gyászoló igaz lélekkel emlékezik meg arról a veszteségről, mely egyházkerületünket s egyetemes ref. egyházunkat s ebben a hittestvóri összetartozandóság kapcsánál fogva közvetve egyházmegyénket is érte Kis József pápai lelkész és esperes, dr. Darányi Ignác dunamelléki-, és dr. gróf Dégenfeld József tiszántúli egyházkerületi főgondnok elhunytával szinte pótolhatatlan mértékben sújtotta. Egyházmegyei közgyűlés a nagy veszteség igaz átérzésével áll meg ós hódol Kis József pápai lelkész és esperes emléke előtt, aki előbb pápai theológiánk tanári katedráján, majd a főiskolai gondnoki székben a lelkésznevelés fontos hivatásában, majd mint esperes, konventi és zsinati tag többféle megbízatásban odaadással, tántoríthatlan hittel, egyenes nyilt őszinteséggel, minden igaz és egyházunk érdekét szolgáló ügyben harcra készen szolgálta anyaszentegyházunk ügyét és védelníezte igazait,— emlékét kegyelettel őrzi és örökíti meg jegyzőkönyvében; az Isten iránt való hála ós mindenható akaratán való megnyugvás alázatos érzésével, a valóban nagyok és érdemesek iránt való nagyrabecsüléssel hajtja meg a legmélyebb tisztelet ós hódolat lobogóját és helyezi oda gyászának cipruslombját két világi vezérfórfiának, magyar református Sionunk egy-egy tartó oszlopának az elismerés hervadatlan babéraitól és virágaitól még zöldülő és ékeskedő sirhalmára, akik közül az egyik dr. Darányi Ignác, előbb pápai főiskolánk működő, majd örökös tiszteletbeli gondnoka és jóltevője és a dunamelléki református egyházkerület főgondnoka, a másik dr. gróf Dégenfeld József, a tiszántúli egyházkerület főgond-