A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1926. november, 1927. július

— 15 — noka, az egyetemes konvent és zsinat világi elnöke szerzett elévülhetetlen érdemeket s vágott kitörülhetetlen nyomokat magyar református egyházunk életében. Mindkét jelesünk nemes, puritán, kálvinistásan impozáns egyszerű életével; az egyház ügyei és igazai iránt lángoló lelkesedésével, az evangéliomi világosság és kálvinista tiszta meggyőződés terjesztésével nemesak életükben, de haláluk után is követésre méltó példát nyújtottak és messze kiható fénnyel világolnak és az újkori református egyház történetében évtizedekre terjedő közéleti tevékenységük és munkájuk mindenkor örökemlékben él szivünkben és egyházmegyénk közgyűlési jegyzőkönyvének lapjain. 11. Egyházmegyénk tanítói karából nyugalomba vonultak mult évi közgyűlésünk óta Harák Béla fülei, Vincze Sándor enyingi, Vámos Lajos sárszentmihályi, Borsos Endre lepsényi kántortanítók. Egyházmegyei közgyűlés a három elsőt azzal az óhajtással bocsátja el a hosszú munka után a megérdemelt pihenőre, hogy az isteni kegyelem tegye életük alkonyát derültté, hogy a jól és hiven teljesített munka után élvezhessék hosszú időn át a nyugalom áldásait, lelkiismeretük megnyugtatását, a tanítványok és hivatalosok háláját és elismerését. A földi nyugalomból az örök pihenésre oly hamar eltávozott Borsos Endre lepsényi rektor, tanítótestületi elnök és egyházmegyei tanítóképviselőt igaz elismerés érzésével látja átköltözni a mennyei jutalom elvételére, emlékét jegyzőkönyvébe iktatja s részvétót jegyzőkönyvi kivonaton fejezi ki bánatos özvegyének és mélyen suj

tott csal ádj ának.