A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1925. július
— 32 — közig, bizottságának vonatkozó határozatát — panaszolja, hogy midőn az ottani róm. kath. tanító javadalmának újraértékelésénél a neki a politikai községtől ismétlősök oktatásáért fizetett évi 120 aranykoronát az államsegély szempontjából nem tudták be helyi javadalomul, ugyanakkor a kisebb fizetésű református tanító által e cimen ugyancsak a községtől élvezett évi 60 aranykoronát beszámították s a 28 eredeti értékegységet 32-re emelvén fel, államsegélyét megfelelően csökkentették, sőt visszamenően 1924 jan. 1-től fogva az 1924-re eső 60 aranykorona levonását is elrendelték, holott a politikai község az érdekelt tanítónak 1924 első felére a 30 aranykorona helyett mindössze 300 papirkoronát fizetett ki nyugta ellenében. Egyházmegyei közgyűlés a közig, bizottság rendeletéből látván, hogy Bodajkon a róm. kath. iskolánál gazdasági ismétlőiskola van, a reformátusnál pedig általános ismétlő-iskola, az oktatásért járó díjak különböző minősítését nem tekintheti sőrelemnek. Az általános ismétlő-iskolai oktatás díjait ugyanis a hatóságok kormányrendeletre mindenütt beszámítják a helyi javadalomba, ellenben az 1913. évi XVI. t.-c. 19. §-a értelmében : „a gazdasági ismétlő-iskola vezetóseórt élvezett díjazás a jelen törvényben biztosított illetményekbe be nem számítható". Ha a ref. egyház is átminősíti általános ismétlőjét gazdasági ismétlő-iskolává, meg kell szűnnie a látszólagos sérelmes megkülönböztetésnek. Jelen esetben akkor forogna fenn tényleges sérelem, ha a róm. katholikus — előbb szintén általános — ismétlő-iskola a törvényszerű feltételek hiányában (gazdasági célokra legalább 2 lcat. hold föld, stb.) minősíttetett volna át gazdaságivá, mert ez egyik vallásfelekezetet a másikkal