A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1910. március

Esperesi jelentés. Nagytiszteletii és Tekintetes Egyházmegyei Közgyűlés! Midőn ez alkalommal utolsó esperesi jelentésemet terjesztem elő, nem a hivataltól való megválás fájdalma borong lelkemen; hanem annak keserű tudata, hogy emberi gyengeség miatt nem szolgálhattam egyházmegyénk magas érdekeit ugy, mint sokan várták, és magam is szerettem, akartam volna ! Épen ennek tudata kén3

7szeritett arra., hog}' a 10 évvel ezelőtt örök hálára kötelező szép bizalommal reám ruházott hivatal terheit letegyem, s a választás jogát visszaadjam helyfoglalásomkor tett nyilatkozatom szerint. Nálam nag}'obbak, sokkalta bölcsebbek működése sem tetszik mindeneknek; természetes tehát ha az én csekélységem hivatalos eljárása sem ívelhette meg nagyon sokak helyeslését; de azt elmerem mondani, hogy célzatosan az igazsággal és törvénnyel ellenkezőt nem tettem és a mit birtam: teljesitettem örömmel és készséggel. Az én lelkiismeretem nem vádol engemet! Bocsánat a magamról beszélés unalmas hosszúságáért! Nem a hivataltól való megválás tehát; de az fáj nekem, hogy utolsó jelentésemben is gyászról, fájdalomról kell előjegyzést tennem. Alig, hogy a mult évi közgyűlésünk elmúlt, 1909. aug. 11-én, egyik közkedveltségéi, derült kedélyű barátunk, lelkész testvérünk váratlanul megdöbbentő hirtelenséggel halálos álomba