A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1910. március

— 6 •merülve itthagyva hiven szeretett családját, bölcsen kormányzott egyházát ós mindnyájunkat, akik őt ismerve szerettük. Nt. Nagy Károly urat, az ősi-i gyülekezet buzgóságos lelkipásztorát kellett sirjába kisérnünk aug. 13-án. Áldott legyen emlékezete szivünkben ! Október hó 1-ón mondott le a polgárdi-i egyház 38 éven át hűséges, lelkiismeretes és egyházias érzelmű buzgó tanítósága: Tek. Bózsa Péter n3'ugalomba vonult tanitó ur; és már november 9-én nyugalomra — siri pihenésre szóllitotta öt az Ur, a kinek kicsinyjei körül hosszú időn át igaz szeretettel és kiváló eredméni^el fáradozott a nehéz pályán. A mult óv tavaszán vette körül 50 éves tanítói jubileumán őt a hála-kegyelet ós tisztelet; ós ime nov. 11-én már koporsójára ós sírjára adott koszorúkat ós áldozott könnyeket a részvét és szeretet. Igaz ^'irgalomra takarta el kifáradt porrószét a siri hant; az ő Ura megadta néki a nemes munkásságu élet hervadatlan koronáját; mi pedig szeretettel őrizzük jó emlékezetét! Még alig hogy fölszáradott a könny, mely Bözsa Péter barátunk temetésekor szemünkben fén}dett, alig hogy el hangzott felette a gyász ének és az elválás búcsúzó szava: már 11 nap múlva november 22-én Sá:egresről jött a gyászhir, hogy Tiszt. Szokó István ur, a gyülekezett kedvelt papja, a hü férj, jó családapa, sokak szeretett rokona, barátja, előbbi betegségéből már-már fölépülve, egy rövid-kinos napi szenvedés után, jobblétre szenderült. Nov. 24-én temettetett el sokak könnyével áztatott sirjába. Igaz részvétünk adjon némi enyhületet hü kedveseinek, emlékezete legyen áldott!