A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1906. július

— 93 -És pedig: A mezőföldi ev. reform, egyházmegye birósága, mint közigazgatási biróság Vargha Kálmán volt berhidai, jelenleg kálozi lelkésznek a berhidai református egyház elöljárósága ellen 650 drb. szőlőkarónak részére leendő kiadása iránt támasztott keresete tárgyában a felek és a tárgy^alás során bejelentett tanuk meghallgatása után a következően i t ó 1 t: Az egyházmegyei biróság Vargha Kálmán lelkész keresetének helyt ad s a berhidai egyházat utasitja, hogy a 650 drb. szőlőkarót jelen Ítélet kézbesítése után Vargha Kálmán lelkésznek szolgáltassa ki, viszontkeresetével elutasittatván. Indokok. Beigazolást nyert a keresetben felhozott azon állítás, miszerint a lelkész és tanitói kertet élőkeritós választja el, mely kerítés, ha évenként vissza nem nyesetett beárnyékolta a kerteket s igy a kert ezen része teljes kihasználását meggátolta. A visszanyesés alkalmával a levágott gatyakat a lelkész használta el, mint azt a tanuk is megerősítik, tüzelés czéljára s azokhoz az egyház jogot nem formált. Vargha Kálmán akkori lelkész ezen kerítést a jelzett időben nem tüzelőfának használta fel, hanem szomszédja H. Nagy Sándor tanitó engedelmével mint azt kihallgatott tanú is megerősíti szőlőkarónak dolgoztatta fel saját költségén s azt a lelkészi javadalomhoz tartozó szőlőben helyezte el. Hogy azokat Kálozra történt megválasztása után rögtön el nem vitette, az még nem jelenti azt, hogy annak tulajdonjogáról lemondott; tette ezt azért, mert