A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1906. július

— 92 -egyház tartozik gondozni, csináltatni, nyesését időnként, hogy kárt ne okozzon megengedte s Vargha Kálmán urnák is azért nem szólt a karók miatt, mert az egyházi, bár lelkészi javadalomhoz tartozó szőlőbe vitette azokat. Ezen felül az egyház gondnoka és 2 elöljárója határozottan állítják, hogy nem csupán a kerítésből kivágott fákból valók azok a karók, hanem egy és pedig nagyrészük tisztán egyházi területből kiszedett fákból készült. Hogy Vargha Kálmán ur azt hallotta, hogy a kérdéses kerítés a lelkészi kerthez és fundushoz tartozik, arra még — azt mondja az elöljáróság — tulajdonjogot alapítani nem lehet. Ezeknél fogva kéri az egyház Vargha Kálmán lelkészt keresetével elutasitani és a 650 drb. karót az egyház részére megítélni. A szóbeli tárgyalás során Vargha Kálmán lelkész ismételi a kereset tartalmát s az abban felhozottak igazolására tanukul bejelenti H. Nagy Sándor volt berhidai tanítót és ifj. Medgyasszay Vincze volt berhidai lelkészt, kiknek kihallgatását kéri. A biróság a tanúkihallgatást elrendeli, melyek soián H. Nagy Sándor igazolja, hogy Vargha Kálmán lelkész az ő előzetes beleegyezésével használta fel karónak a jelzett lceritést, viszont ifj. Medgyasszay Vincze igazolja, hogy a kerités galyszedési joga mindég a a hivatalnokoké volt s ő ottléte alatt azokat tüzelésre használta fel. Csepy Miklós a viszontkeresetet fenntartja. Ezután a biróság Ítélethozatalra visszavonult s beható tanácskozás után valamennyi szavazattal egy ellenében meghozta Ítéletét, melyet az elnökség a nyilvános ülést megnyitván kihirdetett.