A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1906. július

— 87 -­vallomásával, részint a vádlott saját beismerésével igazoltattak. Az igazolt 1, 2, 3, 4, 6 és 7 alatti vádpontokban felsorolt ténykedések és mulasztások az egyházi tör­vények 301. §-ának 7. pontjába ütköző vétség tény­álladékát állapítják meg. Ezen vádpontokra vonatko­zólag nem volt figyelembe vehető vádlottnak azon védekezése, hogy a XCIV. zsolt. 6-ik versét azért éne­kelte, mert a lelkész azon zsoltárnak megfelelő beszé­det tartott, mert a tanuk vallomása szerint még a templomi gyülekezet egy része is észrevette a czelza­tosságot, másrészről az is valótlan, hogy az egyházi beszéd tartalma kívánta volna meg ama zsoltár ének­lését, hacsak a lelkész azon értesítését nem vette figyelembe, hogy kibucsuzását bejelentette, de akkor meg éppen kétségtelen az igazolt czélzatosság. De nem volt figyelembe vehető az sem, hogy vádlott azért nem volt templomban a lelkész kibucsuzása alkalmával, mert szombaton este disznótort tartott és ott a hajnali órákig mulatott, mert eltekintve attól, hogy vádlottnak azon alkalommal való részegsége nem igazoltatott is, neki mint kántortanítónak első kötelessége arról gon­doskodni, hog}' a vasárnapi isteni tisztelet zavartala­nul megtartható legyen. Nem a disznótor az első, hanem a szolgálati kötelesség és ha vádlott tudja azt, hogy mulatozás után képtelen hivatalos köteles­ségét teljesíteni, akkor ne szombaton este tartson disz­nótort, hanem másnapon. Ilyen iskolásfiuboz méltó alaptalan kifogásból áll vádlott többi védekezése is. Az 5-ik vádpont bizonyítottnak nem tekinthető, részint azért, mert arra nézve, hogy vádlott édesapjá­val rosszul bánt, közvetlen bizonyíték elő nem állit-

Next

/
Thumbnails
Contents