A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1903. március

— 42 — giakból álló bodrogkereszturi gyűlésen, az úgynevezett ^világi elemnek", bár tetemes megszorításokkal jog adatott bele szólni az egyház kormányzati ügyeibe. A mi egyházkerületünk az 1774-ik évi ádászteveli gyűlésen határozta el, hogy ,,az egyházmegyékben választassanak coadiutor curatorok, kik a religióhoz buzgók és a szent minisztérium iránt tisztelettel viseltessenek". Az egyházi ügyek iránti meleg érdeklődést, szolgálatkészséget, — a „religióban" — a vallásosságban való buzgóságot, — a „szent minisztérium" iránt tartozó igaz tisztelettudást, — szóval a megkívántató tulajdonokat felismervén egyházmegyénk Bóné Gézában, emelte őt az egyházmegyei gondnoki székbe 1882-ben. Szemeink előtt folyt le munkás élete. Szelleme hivatkozhatik reánk Pál apostol szavaival: „ti tudjátok mint viseltem magamat közöttetek, semmi előtt is nem vonogattam magamat, a mi nektek hasznotokra való volt, és most midőn az én orczámat többé nem látja egy is mindnyájotok közül, — tegyetek bizonyságot én érettem". — Jó bizonyságokkal ékesítjük meg a mi előttünk járó Atyának emlékezetét, — mert akár köz- akár bírósági gyűléseken komoly bölcsességgel, szerető igazságossággal szóltak ajaki. — Nem embereknek, hanem Istennek bölcsességét szóllotta. — „Gondot viselt a nyájról". — „Nem boszuállásból vetette kezét az Ítéletre, hanem igazán itélt". — „Tisztességes volt, nem pedig két nyelvű", txidta a szent írásból, hogy „micsoda reménysége vagyon a két nyelvű képmutatónak, midőn az Isten az ő lelkét kiveszi"? Az apostoli szót szem előtt tartva, arra törekedett, hogy