A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1903. március

— 43 — a jó rendtartás legyen a házban" — Isten házában, ezért alkalmazta magára Sámuel szavait: „járj el benne a mi a te hivatalod, mert az Isten veled vagyon". — Istenétől el nem hagyatva, „példa volt a gyülekezetben, példa a hivek előtt", — bölcs, igaz és buzgó világi papunk volt. — „Az ő sátora, — bölcs Salamonról szólva - megvirágzott"! A mulandóság szele meghervasztotta immár az ő sátorának virágait. — Az Ur sátorát is sötét gyász lepel fedi, mert „elvette tőlünk az Ur a birót, a prófétát, a rendtartót, — csak szelleme él közöttünk. — És te jó, nemes, — jótéteményekben gazdag lélek! kérünk: „ne hagyj el minket, légy minekünk szemünk gyanánt"! Zsoltáros, bibliás — világi papunk valál. — Ilyenekre van szüksége a magyar református egyháznak, kik mint világitó tornyok „világ világosságai" a religióhoz buzgók legyenek, a szent minisztérium iránt tisztelettel viseltessenek"! — És most, midőn elvett téged tőlünk az Ur, veszteségünk fájdalmában panaszos zokszó helyett igy szólunk Jóbbal: „az Ur adta, az Ur vette is el, áldott legyen szent neve érette" ! Absolon, a király völgyében összehordatott kövekből csináltatott magának emléket. — A nagy államférfiú Báró Eötvös József igy szólt: „eszméim győzödelme legyen emlék-jelem". — Néked dicsőült lélek, emlékedet őrzik a te jótéteményeid, melyek nem töröltetnek el, mert azokat az Isten házával és annak rendtartásaival cselekedted. — Mint Mózes a Hóreb-hegyi csipkebokorhoz szent félelemmel közeledett ós hallotta az égi szózatot: „old le a te saruidat, mert szent a föld melyen állasz",