A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1903. március

— 35 — zendülj! — ébreszd bánatban elalélt szivünket! Erős lélekkel, gyermekded bizó szivvel imádkozunk Atyánk hozzád. A Te szentfiad által feltámasztott hitnek szentegyházában, keserv ós bánat ül a lelkeken, mert a kire — m'nt egyik őrállóra, kitöltötted lelkednek kettős mórtókét, az öt talentumos szolgát magadhoz hivtad. Elvetted a családtól a hü férjet, az önfeláldozó szerelmü apát. Elvetted tőlünk a hatalmast, a birót, a prófétát. Jajgató siralommal nem ostromoljuk az eget. Elég nekünk a Te kegyelmed, hogy őt nekünk adtad, — hogy magasztalással dicsénekét hallhattuk ajakiról, —- hogy a hit ós kegyesség apostolává avattad Ot. Elég nekünk és megnyugtat minket kegyelmed szava, midőn a kesergő özvegynek gondozót, az apátlan árváknak atyát igérsz tenmagadban. Elég nekünk és megnyugtat minket a Te kegyelmed, midőn itt e földön megürült helyére uj őrállót rendelsz, — a hivséges gondnok porait atyailag gondozod, — az ellőtted álló birónak, hervadhatlan koronát adó égi birája leendesz! Isten! világokat éltető örök lélek ! a porsátorban lakozó léleknek Téged imádó ós dicsőitő imáját, hallgasd meg a Jézus érdemééit. Amen. Mi-Atyánk . . . Gyászbeszéd. Az eltörölhetetlen jótétemények emlékezete Alapige: Nehemias XIII. r. 14. v. „Emlékezzél meg rólam én Istenem és ne engedjed, hogy eltöröltessenek az én jótétemón}

Teim, melyeket cselekedtem az én Istenem házával és annak rendtartásaival". K. Gy.! „Elhullunk mindnyájan, mind ősszel a