A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1903. március

Méltóságos Boné Géza egyházmegyei gondnok, cs. és kir. kamarás urnák, Székesfehérváron 1903. márczius 18-án tartott gyászemléklinnepélyén elmondott ima és egyházi beszéd Előírna. Isten, jó Atyánk! a siralom völgyéből emeljük fel hozzád remegő szivünk imáját, — kérünk, — a Te Szentfiad az Ur Jézus tudományában, adjad örök igédet nekünk tanítóul ós vigasztalásunkra. Amen. Ima. Szent Isten! az általad teremtett világnak hatalmas Ura, — a képed mására teremtett embernek szerető Atyja! Téged dicsőit a porszem és a végtelenség csillaga, — Téged dicsér a csecsszopó és magasztal a megvénhedett agg. Szólsz: és világok lesznek, emberek születnek. Szólsz: és elmúlnak mindenek, — szavaid tördelik a Libánon czédrusait, — földbe térnek az emberek fiai. Szent félelemmel borulunk le előtted mulandó porok és hamvak. Zárt ajakkal sovárogva tekintenénk reád, ha örökléted szikrája, a halált nem ismerő lélek, fel nem törné ajkunkon a némaság pecsétjét. E lélek — Téged ismerve szól: ós oszlik félelmünk, — e lélek szól: ós remegő szivünk megbátorodik, — e lélek szól: és a sirhalmok ködében felgyulad az örökélet mécse, — szól e lélek: és a Golgota halmain, holtakat feltámasztó isteni szózatot meghallják a megnyilatkozott fülek: „én vagyok a feltámadás és az élet, a ki én bennem hiszen, ha meghal is ól az"! Óh égi szó ! óh isteni ige! léleknek ereje, eledele, —