A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1903. március

— 20 hogy a szolgálmányok mindenesetre megváltandók, a gabona nemű termények pedig súlymértékben, egyátalán minden termény a méter-mértékre átszámítva, ily mértékkel fizetendő. Határozatlan és ingadozó a javaslat az adókulcs megállapításánál is, a mennyiben a 293. 294. §§-okban a rendes adókulcs megállapítását az egyes egyházközségekre bizza; — az osztály adó tekintetében, az eddigi gyakorlatot érintetlenül hagyja és csakis azokban a gyülekezetekben szabja meg — habár összeg megjelölése nélkül — az adókulcsot, melyek, szükségleteik fedezése végett, az egyetemes adózási alapból segélyt óhajtanak igénybe venni. Pedig tudva van, hogy a mi magyar ref. gyülekezeteink 9/io-ed részében, a pusztán személyi adózás van érvényben, alig valami kis tekintettel a vagyoni állásra. Azt tehát, hogy az egyházközségek az adózásnak ezt a rendjét jövőre is fenntarthassák (293. §.) nem megengedni, hanem a 299. §. kötelező alkalmazásával, meggátolni kellene; mert ez az igazságos, a terhet a személy és vagyon közt megosztó egyházi adó, a minő — kivételesen — néhány helyen már életbe is van léptetve és a hol a nép elég érett és önzetlen volt arra, hogy életbe léptesse, nincs vele semmi baj. Határozottan ki kell tehát mondani a 299. §-nak kötelező erejét (természetesen a személyi adó összegének és az