A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1903. március

— 21 — állami adó %-ának megállapításával); mert az e kulcs szerint kivetendő egyházi adó vagy fedezi a szükségletet s akkor a gyülekezet segélyt ugy se kérhet; vagy nem fedezi s akkor ahhoz mindegyiknek joga van. És pedig lehet reményleni, lmgy a vagyoni állás kellő figyelembe vétele mellett, csakis a legkisebb, legszegényebb, tehát congruában és tanítói fizetés kiegészítésben már amúgy is részesülő, tehát nem nagy igényű egyházaink szorulnak, nem nagyon tetemes segélyre. Határozottan meg kell állapítani az adókulcsot — és pedig a vagyoni állás figyelembevételével — azért is, mert különben a gyülekezetek nagy részében, a lélekszámon alapuló személyi adó, egymagában alkalmazva, továbbra is fennmarad, és igy egyházaink fenntartásának súlya, ezután is a legszegényebb néposztályra nehezül. Mert az egyházközség jogait kiválóképen a presbitérium gyakorolja, az adókulcs megállapítására is, illetőleg annak a régi állapotban meghagyására, döntő sulyu befolyása van. Ámde ez a presbitérium, kivétel nélkül, minden egyházban, a legvagyonosabb elemékből áll; ezek tehát sohasem fognak abban az irányban működni — hacsak törvény nem kényszeríti őket, — hogy az egyházi adózásnál a vagyoni állás figyelembe vétessék; mert nyilván tudják, hogy a személyi adózás fenntartása rájuk nézve még akkor sem hátrányos,