A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1903. március

— 19 — (28fi. s köv. §.) Az egyházi adózás nagyfontosságú ügyének rendezésében — őszintén megvalljuk — határozottabb és sok tekintetben másforma intézkedéseket vártunk. Határozottság helyett ingadozás, habozás jellemzi ezt a javaslatot is, miként eddigi egyh. törvényeinket. Ilyen határozatlansága a törvényjavaslat ezen részének az, hogy az egyházi adó — a fennálló gyakorlat szerint — kivethető és fizethető tisztán készpénzben; de kivethető s fizethető készpénzben, szolgálmányok és terményekben is. Holott nagyon eljött már annak az ideje, hogy azok a szolgálmányok, melyek a lelkészi fizetéseknek ezelőtt majdnem egy évtizeddel történt felszámításakor, még mint nag}

7 értéket képviselők lettek fölszámítva és minél odább, annál kevesebbet érnek és a melyeknek mindig nehezebbé váló teljesittethetése miatt, sok helyütt alig tudnak fogni gondnokot ós dókányt, mondjuk, ezek a szolgálmányok okvetetlenül megváltán dók és igy pénzben fizetendők lennének. És azok a termények, melyekkel ma már csak tehenest, kanászt, meg kálomista papot és tanitót fizetnek, szintén pénzben megváltandók, vagy legalább a mennyiben gabonát, tehát piaczi árut képeznek ne űrmértékben, melylyel az értékcsökkentés könynyebben eszközölhető, hanem súlymértékben — megfelelő átszámítással — fizettessenek, mivel piaczon csak ily mértékkel adhatók el. Határozottan kimondaudónak véljük tehát,