A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1903. március

— 18 — a Simoniára vonatkozó intézkedések szigorításával — átdolgozni ajánljuk. A 204. §-t mint — épen a felsőbbség által való — visszaélésre alkalmat adót, teljesen törölni kívánjuk. A 270. §. a segédlelkészek elhelyezését az esperesekből, a püspök elnöklete alatt álló bizottság által kívánja eszközölni; mi azonban ragaszkodunk az eddigi gyakorlathoz, mely szerint minden esperes a saját egyházmegyéjének segédlelkészei fölött rendelkezzék; — mert ha van elég segédlelkész, ez sem ütközik semmi akadályba ; ha pedig nincsen, teremteni az a bizottság sem tud. S utoljára is az egyházmegyét és szükségleteit legjobban ismeri a saját esperese. A 278. §. szerint a lelkészi kegyeleti idő véghetetlenül kevésre van szabva; — az alatt a kevés idő alatt az özvegy lelkészné s árvái nehezen találnak még csak lakást is maguknak. Miután az eddigi, külön kegyeleti — és külön özveg}-i év, a czélzott intézkedésben össze van vonva: a kegyeleti időnek legalább is egy egész évben kell megállapittatnia, és pedig a lelkész elhalálozási napját követő hónap első napjától számítandó egy évben. A 279. §. törlendő, mivel a kegyeleti év jövödelme az elhalt lelkész hagyatékához tartozik s akkor özvegy- és leszármazó örökösök hiányában, oldalági rokonait illeti a kegyeleti év tiszta jövödelme.