A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1902. július

— 39 — e tekintetben is hozzájárul s felkéri az egyházmegye tanítói karát ez óhajok szives megvalósításukra. i) Elszomorító jelenségül tárja fel elnöki jelentés, hogy az egyházmegye 5 iskolájában, u. m Hidvéghen, Déghen, Táezon, Kis-Kovácsin és Bodajkon oly semmis tanítási eredménynyel találkozott a nt. Egyházlátogatás, hogy azt elhallgatni, vagy mentegetni nem lehet, hanem a legszigorúbb rendszabályok alkalmazását kénytelen kérni — tanügyi bizottság utján — a nt. egyházmegyei közgyűléstől, mert egyházunk iskolái jó hírnevének megőrzése, a népnevelés magasztos feladata minden egyéni érdek, vagy kíméletnek felette áll s nagy betegséget gyógyítani csak megtelelő orvosszerrel lehet. Az elnöki jelentés e része fájdalmasan érinti bár a tanügyi bizottságot, még is tudomásul venni kénytelen s felkérni egyszersmind a nt. egyházmegyei közgyűlést a rendszabályokban foglalt intézkedések megtételére. j) Az elnöki jelentésnek most következő része ünnepléssé változtatta át a tanügyi bizottság ülését. — Az elismerés legmelegebb szavaival emlékezik meg egyházmegyénk tanítói karának 2 kitűnőségéről, büszkeségéről, kiket több mint 4 évtizedet meghaladó áldásos munkásság tett méltókká úgy a hatóságok, mint a népnevelési ügy minden igaz barátjának benső hálájára, teljes elismerésére. — Bózsa Péter polgárdii tanitó urat 43, Csapó Ödön csajághi tanitó urat 45 évi eredményekben gazdag néptanítói működésükre visszanézve ünnepelte az elnöki jelentés s azzal együtt az egész tanügyi bizottság, az őszinte tisztelet és szeretet édes érzésében forrván együvé. Elnök és Babay Kálmán körlelkésznek az ünnepeitekhez intézett lelkes szavai s a két, érdemekben megőszült férfiú meghatottságtól reszkető hangon előadott, s az ö nemes, egyszerű lelküle-