A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1900. június

— 49 — attól, a kivagyon, a ki volt és a ki eljövendő ... és a JézusKrisztustól, ki ama hiv tanúbizonyság, a halottak közül amaz elsőszülött és a föld királyinak fejedelmük, ki szeretett minket és •tett minket papokká, az Istennek és az ő Atyjának, neki legyen dicsőség és hatalom mind örökkön örökké ! (Jel. I: 9. 10. 4—6:) Mintha hallanám e küzdelmes, nehéz napokban lelkének intését, ez apostoli szavakkal : „Ti szerelmesim ! a ti szentséges hitetekben felépítvén magatokat a szent-lélek által, könyörögvén : egymást az Istennek a szeretetében megtartsátok, várván a mi Urunk Jézus-Krisztusnak irgalmasságát az örök életre." (Jud. 20. 21.) És mintha hallaná lelkem — mintegy végrendeletét — a lelki megújulásról, a feltámadásról elmélkedő Apostolnak im' e szavakban : „Szerelmes Atyámfiai ! erősen és mozdithatlanul álljatok, bővelkedvén mindenkor az Úrnak dolgában : mivelhogy tudjátok, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban." (1. Korynth. XV. 58.) Mely igéket emlékbeszédem alapjául vévén s ez apostoli szavakat mintegy áldott emlékézetü jelesünk végakaratának kifejezéseül tekintvén, engedje meg a tisztelt Gyülekezet ! hogy szóljak : „Ama munkásságról, melyben ar Úr mellett hiven és erősen állt a boldogult, példát hagyván nekünk, azzal a tudattal, hittel küzdenünk, hogy a mi munkánk nem haszontalan." I. Az Úr mellett való munkásság. Azt hiszem t. Gyülekezet, senki sem várhatja tőlem jogosan, hogy ez alkalommal, egy emlékbeszéd keretében, minden részletére kiterjeszkedjem előadásomban ama munkásságnak, a melyben az Úr igaz szolgájának mozdithatlanul megállani és hiven eljárnia kell ; — csakis főbb vonásokban adhatom elő ama munkásság tartalmát „Isten mellett munkálkodó szolgák vagyunk" — s „úgy iiél-