A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1900. június

— 50 — jen mi felőlünk az ember mint a Krisztusnak szolgái felöl és az Isten titkainak sáfárai felöl" — ezt irja a Jézus apostola a korynthusi keresztyéneknek. — (1. Korynth. III. 9. és II. 1.) Maga az úr Jézus pedig azokat, a kiket az Úr szolgálatára elhivott, igy utasítja : „Elmenvén, tanítsatok minden népeket tanítván őket, hogy megtartsák mindazokat, a melyeket én parancsoltam nektek." (Máté XXVIII. 19. 20.) a) A nagy munka egyik főrésze tehát : a tanítás. Hirdetni az Isten örök igéjét, prédikálni a szeretet evangyéliumát alkalmas és alkalmatlan időben egyaránt ; inteni a Krisztus követőit, az „Isten építését", hogy megtartsák a nagy Mester rendeléseit. De hát mi czélból ? Miért ? Azért : mert ezek hallgatása és megtartásából ered a földi boldogság és égi üdv ! Pedig ezekben határozódik mindaz, a miért, az emberi sziv eped, amit lélek óhajtva sejt és vár. Boldogságot s üdvöt munkálni a keresztyénség lelki életében, az Isten országa tagjaival együtt, az ige hatalmával : felséges munka, szent jog, magasztos, de egyszersmind súlyos kötelesség ! Az Isten ügyéért s az emberiség boldogsága érdekében kellvén hirdetni az örök igazságokat ; mivel ezek a világ és test önző érdekeivel szemben állanak : az Ur szolgája legtöbbször nem csak nehéz munkát ; hanem valóban erős küzdelmet kénytelen folytatni ; az Isteni ige két élű fegyverével vágni-irtani, döntögetni mindazt, a mi Isten ellen támad s ami az emberi boldogság akadályozója. — És e küzdelemben igen gyakran félre értésnek, hibás ítéletnek, sőt erős támadásnak van kitéve. A tudatlanság és a vak hit nem érti meg, vagy félre érti, a lágy-meleg közöny fel sem veszi, vagy hamisan itéli meg, a félmiveltség s öntelt bölcseség támadást intéz ellene : hát még a bün és erkölcstelenség, hogy fogadná szívesen az igazság és erény hirdetőjét '? : Pedig e munkában szent jog és hatalom van : világítani az ige fényével a setétségben ülőknek, irtani, üldözni a bünt, akármilyen magasan lakjék is az és nem mellőzni, bármily alant helyezte el romboló fészkét, — védeni az igazságot s erényt, a jogot és szeretetet bárki ellen is és nem tűrni el Isten ügyének elnyomását s a szív és lélek boldogságának megtámadását senkitől ;