A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1898. június

50 megsértette az egyházi törvény 111. 128 és 129 §§ ait a lelkészszel szemben, de saját lényeivel az egyházi törvény 102. 103. §-okban előirt kötelességeit is, melyeknek teljesítésére a lelkész joggal szóllitotta fel. Ezen viselkedése pedig sem a tanítói, sem a lelkészi állás, sem az egyház tekintélyét nem emelte, kivált akkor, mikor a lelkész szabadságoló levelét, gunynyal, mint mintát, a gyermekeknek mutogatta. — Ezen törvénytelenségek, mint vétségek, az egyházi törvények 301. §. 10, pontja szerint minősülvén, ezek elkövetéseben Horváth Károly tanitót vétkesnek kimondani kellett. Ezen vétségek — amelyeknek czélja a lelkészi tekintély aláásása egyrészről, másrészről, pedig a tanítói állásnak, a lelkészitőli törvényellenes fiiggetlenitésé, sokkal szigorúbb büntetést érdemeltek volna meg; a bíróság azonban tekintetbe vette panaszlod. 30 éves közszolgálatait s azt, hogy fegyelmi leg büntetve nem volt ; enyhitököriilményül beteges, ideges és ebből folyólag ingerült állapotát — ez okból a fegyelmi büntetést mérsékelte és csak az egyházi törvény 303 §. b. pontjában előírtat alkalmazta. A költségekben panaszlott elmarasztalandó volt, azért, mivel az egész fegyelmi eljárásnak az okozója törvénytelen ténykedése volt. Ezen itélet, nyílt ülésben, szórói-szóra kihirdettetvén, ebben mindkét fél megnyugodott s ennélfogva jogerőssé válván, a bíróság egyházi elnöke által azonnal végre is hajtatott. A mezőföldi ev. rof. egyházmegye közigazgatási bírósága f. évi junius hó 24-én tartolt rendes ülésében tárgyalás alá vette Szili Gy. János, Horváth János, Förhécz János és Horváth József moóri ev. ref. egyháztagoknak, a moóri egyház presbitériuma f. évi márcz. hó 27-én egyházi adókivetési ügyben hozott elutasító határozata ellen benyújtott felebbezési kérvényét.