A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1943. augusztus

8 A közgyűlés ezen jegyzőkönyv alapján Tóth Zsigmond madi lelkészt törvényesen megválasztott leik. tanácsbírónak, Tóth Mihályt, Győrffy Lajost, Iván Károlyt, Szelle Gézát, Nemesik Bélát és Erdélyi Gáspárt törvényesen megválasztott tanítóképviselőknek jelenti ki. 5. Tóth Zsigmond tanácsbíró a közgyűlés szine előtt a hivatalos esküt leteszi. 6. Baráth Júlia deáki-i és Végh Vilma martosi tanítónők a közgyűlés szine előtt a hivatalos esküt leteszik. 7. Tárgyalja a közgyűlés az esperes úr következő jelentését: Főtiszteletű és Méltóságos Egyházmegyei Közgyűlés! Szét kellett volna már apró darabokra robbannia korhadt földünknek, ha a két részre szakadt, megőrült embervilágra volna bízva a föld sorsának intézése ; ha nem volna Isten. De Isten öröktől fogva van és lesz mindörökre, ki a roppant mindenséget teremtette, fenntartja és igazgatja. Az Uré a föld s annak teljessége; a föld kereksége s annak lakosai. (Zsolt. 24:1.) Ebben a soha meg nem dönthető igazságban van a mi vígasztalásunk, bátorságunk és nyugodalmunk a rettenetes időkben, midőn naponként ezerszámra pusztul a szárazföldön, tengeren és levegőben az emberélet, ömlik a drága embervér. Azért nem félünk, ha elváltoznék is a föld, ha hegyek omlanának is a tenger közepébe: Isten a mi oltalmunk és erősségünk. (Zsolt. 46:3. 2.) Házunk, hazánk és egyházunk védelmében a mi Istenünk megsegít minket és ránk hozza a békés, boldogabb jövőt. Kegyelmének, gondviselő jóságának bizonysága a mult esztendei közgyűlésünk óta eltelt idő, a melyben mindnyájan elbírtuk terheinket, elviseltük megpróbáltatásainkat, elvégezhettük munkáinkat és most, a számadás idején elmondhatjuk, hogy nem munkálkodtunk hiába. Mielőtt munkáinkról beszámolnék, azokra a hős testvéreinkre gondolok, akik hazánkért és érettünk a legnagyobb áldozatot hozták : életüket adták. Akik halálos álmukat nem álmodhatják az édes haza földjében, hanem ott pihennek a ránk nézve ma már idegen földben, ahol sok ezer év előtt ott élő és nehéz harcokat vívó elődeink poraival olvadnak eggyé drága poraik. Legyen áldott a föld, mely nyugalmat ad szétroncsolt szívüknek, legyen áldott a madárdal, mely századokon keresztül évről-évre a feltámadást hirdeti felettük. Legyen áldott az imádság, a könny, a sóhajtás, mely itthon