A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1940. október

60 zak maguk döntenének afelett, hogy milyen úton (gyűjtés, perselypénz, estélyek) óhajtják biztosítani a 3 filléres alapon számítandó tagdíjátalányt. A Közgyűlés kötelességének érzi az Országos Református Szeretetszövetség nemes munkáját támogatni, a Szeretetszövetség ajánlatát magáévá teszi és megbízza az egyházmegyei pénztárnokot, hogy a gyülekezetektől a lélekszám szerinti 3 filléres tagdíjátalányt a közigazgatási járulékokkal szedje be s a gyülekezetek járulékait minden év végéig egy összegben juttassa el az ORSz. pénztárába. 34. A deákii egyház presbiteri és közgyűlési határozatok kapcsán jelenti, hogy az egyház növekedő terhei folytán adókulcsán a következő változtatást tette : a fejadót 50 fillérről 1 P-re, magyar holdanként fizetendő 50 fillért 90 fillérre emelte. A Közgyűlés a deákii egyház határozatát megerősíti. 35. A somorjai egyház beterjeszti új adókulcsát, mely szerint a) fix fizetésű tisztviselők a kézhez vett fizetés (levonva a lakbér és családi pótlék) 1%-át, b) iparosok, földművesek a tiszta jövedelem 1%-át fizetik egyházi adóként. Ennek felajánlása a presbitérium által készített íven történik meg s ezek alapján a presbitérium fogja mindenki adóját megállapítani és kivetni. A Közgyűlés az adókulcsot nem hagyja jóvá és utasítja az egyházat, mivel adócsökkentési segélyre tart igényt, új adókulcsát a VII. tc. 27. alapján állapítsa meg s az I. tc. 70. §-nak figyelembe vételével határozzon. 36. A bátorkeszi-i egyház presbitériuma bejelenti, hogy az E. T. VI. tc. 4—5. § alapján az egyházközségi bíróságot megalakította s a bíráskodást maga a presbitérium gyakorolja. Mivel a VI tc. 4. §.-a kimondja, hogy kétezer lelken aluli egyházközségben a bíráskodást a presbitérium gyakorolja, azaz adott esetben a presbitérium bírósággá alakul át, egyházközségi bíróságot kétezer