A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1938. december

б azért, hogy az én hitem erősödést nyerjen az ittlakó testvéreim hitéből, viszont én is lelki ajándékot adjak. Utoljára Komáromban Antal Gábor püspök úr temetésén voltam. Erős, hatalmas egyéniség volt, fejlődő egyházkerületet hagyott maga után. Azután ránkszakadt a világháború iszonyata, a vesztett háború után a tanácsköztársaság szégyene, melynek következménye lett a világ legigazságtalanabb ítélete s ez széttépte Magyarország testét. Szétszaggatta a dunántúli református egyházkerületet is. Elszakíttatásunk húsz esztendeje alatt olyan nagyon keveset hallottunk egymásról. De most az isteni Gondviselés is megelégelte a magyarok szenvedését és elhozta a szabadulás hajnalát. Örömmel hallottam rólatok, hogy a komáromi és barsi egyházmegyék emberül megállottak a viharban, megtartották a hitüket és magyarságukat. A lélek megtartásában az isteni kegyelem után igen nagy szerepe volt az igehirdetésnek és az igehirdetőknek. Isten eszközök által munkálkodik s az én komáromi egyházmegyémben lévő lelkésztestvéreim alkalmas eszközök voltak az Isten kezében, hogy az ő népe megmaradhatott magyarnak és reformátusnak. S most méltóztassanak megengedni, hogy a dunántúli református magyarok nevében atyafiságos szeretettel és nagyrabecsüléssel köszönthessem az egyházmegyei közgyűlést. Az elmúlt esztendők megpróbáltatásaiból nemcsak az itteniek, hanem a túloldaliak is kivettük a részünket. Szinte elviselhetetlen volt számunkra a tehetetlenségnek az érzése. Szerettünk volna segíteni rajtatok és nem tudtunk. S azután ott volt a nagy pénzügyi leromlás, amely tönkre tette egyházközségeink és intézményeinket. A dunántuli egyházkerület pápai főiskolájának egymílliókétszázezer aranykoronája száz pengőre devalválódott. Az egyházkerület gyülekezetei mégis csodálatos hősiességgel vállalták a szörnyű terheket és tartották fenn a pápai főiskolát. A visszacsatolásra nézve a magyarországi egyházkerületek elnökségei a felvidéki egyházkerületek elnökségével együtt értekezletet tartottak, melyen olyan megállapodás létesült, hogy el kell rendelni az anyaországi zsinati tagok választását, mihelyt Magyarország kormányzójától a zsinattartási engedélyt megkapjuk. Az anyaországi egyetemes konvent elrendeli a zsinati tagok választását, úgy, hogy a zsinati tagokra szavazni nemcsak az anyaország református presbiterei fognak, hanem a felvidéki magyar ref. egyházközségek is élni fognak szavazati jogukkal. így azután gondoskodni kell a felvidéki reformátusság törvényes képviseletéről is az anyaországi zsinaton. Azelőtt a dunántúli egyházkerületnek 18 zsinati tagja volt, melyet az elszakítás után 14-re redukált a zsinat. A komáromi és a barsi két egyházmegye részére a régi egyházkerületi elnökség úgy állapodott meg, hogy három zsinati tagságot tart fenn számukra.