A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1938. december

Indokolás : Ördögh Jánost a dunáninneni református egyházkerület rendes bírósága az 1936. december 3-án Losoncon kelt ítélete szerint vétkesnek mondotta ki az E. T. V. t.-cikk 34. §. A) 3. pontjába ütköző vétségben s ezért ugyanazon t.-cikk 35. §. d) pontja alapján a viselt hivatalától való elmozdításra ítélte. Panaszlott felebbezése folytán az ítéletet a szlovenszkói és kárpátaljai református egyház egyetemes konventjének rendes bírósága felülvizsgálta és a Komáromban 1937. április 15.-én kelt 111/1937. számú Ítéletével azt helybenhagyta az egyházkerületi bíróság ítéletében foglalt indokok alapján. Ördögh János panaszlott a jogerős ítélet ellen 1937. augusztus 7.-én kelt perújítási kérelmét adta be s ebben előadta, mint új bizonyítékot az E. T. V. t.-cikk 120. §-a értelmében a következőket : a) A Gondos Vilmos könyvkereskedőnél tett könyvrendelésnél jogosan használta a radványi református iskola pecsétjét, mivel a megrendelés 1931, május 18.-án történt és mint dunaradványi kántortanító az iskolának igazgatói teendőit 1932. év szeptember haváig végezte. A könyvrendelésnél tehát a református iskola igazgatója volt. Erre nézve csatolta perújítási kérelméhez a dunaradványí református lelkész bizonylatát, előadván, hogy az eddigi fegyelmi eljárás folyamán Borza református lelkésztől hasonló bizonyítványt a köztük levő ellenséges viszony miatt nem volt módjában beszereznie; b) a perújítási kérelmének további indoka az, hogy a tankönyvek árát Gondos Vilmosnál azért rendezte csak a fegyelmi eljárás után, mert a könyvek árából tetemes összeg volt kint és hogy még 1934. évben is tartoztak neki a könyvek árából, amire szintén csatolt írásbeli tanúsítványt. De azért sem volt módjában a könyvek árának kifizetése, mivel tanítói és kántori fizetésének letiltása következtében nem volt az módjában; e) előadta továbbá perújítási kérelmében, hogy az egyházmegyei fegyelmi bíróság előtt 1935, szeptember 5.-én tett azon kijelentése, hogy a polgári bíróság őt a sikkasztás vétségének vádja alól felmentette, jóhiszeműen történt. A tárgyalás megtartása előtt ugyanis dr. Halmos ügyvéd úgy informálta a panaszlottat, hogy a felmentés tényleg megtörtént. Csak utólag, az egyházmegyei fegyelmi bíróság jelzett napon történt tárgyalása után nyert tudomást arról, hogy dr. Halmostól nyert információja tévedésen alapult. Nem lehet tehát szó arról, hogy perújító