A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1937. szeptember

11 talos lap hasábjain. (1937. szept. 11-én.), mely Lévára kívánja a tanítóképző intézetet. Megvallom, nekem fájdalmasan esik ez az ajánlat. Sok fáradsággal, utazásokkal, agitációkkal lehetett megépíteni a Tanítóképző komáromi alapjait s most, amikor ez mind megvan, akkor előáll a lévai lelkész az ő javaslatával. A komáromi ref. Tanítóképzőt az államhatóság, mint nyilvánossági joggal biró intézményt elismerte, de én tudom, hogy a Tanítóképző áthelyezésének terve Lévára keresztülvihetetlen. Indítványozom, mondja ki egyházmegyénk, hogy abban az esetben, ha az Egyetemes Konvent a komáromi ref. Tanítóképzőt Lévára helyezné át, minden megajánlott hozzájárulásait visszavonja. A lévai javaslat — bármily jószándékú is — csak akadályozza az építkezés keresztül vitelét és zavarossá teszi a helyzetet. Önkéntelenül felmerül a kérdés, hogy miért nem tették meg a javaslatot akkor, amidőn a Tanítóképző felállításának ügye megkezdődött? De ha le tudtuk győzni a nehéz, nagy akadályokat, a komáromi ref. Tanítóképzőt most sem kell félteni. Nagy eseménye az esztendőnek a zsoltár harmadik kiadásban történt megjelenése. Az Egyetemes Konvent mult évi ülésében dr. Magda Sándor püspök úr elnöklete alatt egy bizottságot küldött ki, mely bizottság nagy körültekintéssel és megbízatása nagy fontossága tudatában elismerésre méltó odaadással járt el s e bizottság érdeme, hogy minden várakozást felülmúló, kitűnő kiállítású zsoltár sokkal olcsóbban kerül híveink kezébe. Egyházmegyénk a Konventre felterjesztést intézett, hogy a magyarországi, romániai, jugoszláviai testvéreink által használt zsoltárt adja ki a szükséges kihagyásokkal. A konventi ülésen a javaslat mellett fel is szólaltam. A konventi ügyész úr is támogatta indítványomat. De a Konvent nem fogadhatta el, mert a zsoltárváltoztatás kérdésében egyedül a Zsinat határozhat. Mivel pedig a Zsoltárra egész Egyetemes Egyházunk területén égető szükség volt, a Konventnek az eddigi zsoltárt kellett kiadni. Csupán annyi változtatás történt rajta, hogy a 157. dicséretben ez a szöveg: „Arra, erre, akármerre, Induljak el utamon", — javaslatomra így módosult: „E világon akármerre Induljak el utamon." — Valaki az utolsó konventi ülést megelőzőleg köztudatba vetette azt a hamis hirt, hogy a zsoltárt a kiadó valamelyik csehországi nyomdában készítteti. Egyik püspök urunk azt mondta nekem, hogy az illető, kit meg nem nevezett, adatokkal bizonyította ezt előtte. A konventi ülés után azonnal elmentem a zsoltárt kiadó Gondosnyomdába és a zsoltár szedésével, nyomásával foglalkozó munkáscsoportot találtam. A 20,000 példányban megjelenő zsoltárhoz annyi papiros volt szükséges, hogy a nyomdatulajdonosnak az elraktározáshoz külön helyiséget kellett bérelni. Ezt is láttam. De gondolom, hogy Nehézy lelkésztest-