A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1937. szeptember

12 vérem is tapasztalta mindezeket, mert ő a „Hajnal" útján a nyomdával összeköttetésben van. A zsoltár szállítása állandóan folyamatban van. A bizottság az eddigi tapasztalatok után igen helyesen ugy intézkedett, hogy a zsoltárok árát csekklapon be kell küldeni és dr, Magda Sándor püspök úr utasítást ad a szállításra a kiadónaki A szükséges postai befizető lapokat a gyűlésünk szünetében szívesen rendelkezésre bocsátom. Az énekes könyv ára 6 Kc.val olcsóbb, mint az első és második kiadású volt. A belmissiói munkálkodásban örvendetes a haladás. A gyülekezetekben felélénkül a hitélet, erősödik az egyházhüség és a református öntudat. Gondoljunk csak vissza, mi volt a helyzet tíz évvel ezelőtt és mil yep ma. Akkor üresek voltak a templomok, küzdöttek egyházaink a tetemes adóhátralékokkal, ma pedig — legyen hála a mi jó Istenünknek — kedves a Biblia, kedves a zsoltár s a Sionnak hegyén Istené a dicséret. A türelmes csendes munka, a lelkiismeretes munka meghozta áldásos gyümölcsét. Ez a tudat buzdította lelkész és tanítótestvéreinket a további buzgó munkára. Áldásos a hatása a baráti összejöveteleknek is, hol a lelkészek és a tanítók együtt tanulmányozzák a Szentírást, lélekben közelebb jutnak egymáshoz, erősödnek abban a tudatban, hogy munkatársak, erősödnek a szeretetben és a közvetlen érintkezésben megismerik egymást. Sok-sok félreértést megszüntetnek ezek a kedves baráti összejövetelek. Ez esztendő január 25-én Érsekújvárban a komáromi Egyházmegye belmissió-bizottsága és a barsi Egyházmegye belmissió-bizottsága együttes ülést tartott, melyen megbeszéltük mindazon fontos kérdéseket, mik a két egyházmegyét közösen érdeklik és amelyek az egyházi élet széles köreit foglalkoztatják. Amikor az értekezlet véget ért, hálával borultunk le Istenünk előtt, hogy ezen a testvéries, áldásos összejövetelen résztvehettünk. A következő összejövetelt Léván fogjuk megtartani. ЩТГ

"A Református összefogás is megkezdte működését. Még 1936. szept. 23-án levelet irt -Sörös Béla lelkész-testvérem, hogy a Református Összefogás jutalmazni, kívánja hitükhöz és egyházukhoz való ragaszkodásukért azokat a református családokat, akik a mi felekezeti iskolánkat községi, állami vagy felekezeti más iskolák felállítása alkalmával, az ezek részéről kilátásba helyezett segélyek ellenére, — bármennyire szegények és segélyre szorultak is — ott nem hagyták, hanem gyermekeiket a mi felekezeti iskoláinkba íratták. Tíz darab ajánlati lapot küldött e célból hozzám. Az ajánlati lapokat tíz egyházba szétküldöttem és az ajánlott szülők egyenként 100 Kc-s jutalmat kaptak a Református Öss zefogástól közvetlenül, amiért indítványozom, hogy egyházmegyei közg^ílésűnk mondjon a Református Összefogásnak hálás köszönetet. „Összefogás" cimen megindult egy bizottság szerkesztésében ez egy-