A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1937. szeptember

10 Ma az életerős, szépen fejlődő intézményt boldogan szemlélem, s jó Istenünk iránt érzett mélységes hálával tapasztalom áldásos működését. De engedje meg nekem a Nagytiszteletü és Tekintetes Egyházmegyei Közgyűlés, hogy gyülekezeteink, lelkészeink és tanilóink áldozatkészségét és a Tanítóképző iránt megnyilvánuló nagy szeretetét is kiemeljem. Nagy egyházmegyénkben már alig van egyház és alig van tisztviselő, sőt többet kell mondanom, alig vannâk, talán már nincsenek is az egyházmegyének lelkészi és világi tisztviselői, kik áldozataikat ezen intézményünk további építésére meg nem hozták vagy fel nem ajánlották volna. Mindezek a testvérek méltán megérdemlik az elismerést. De voltam tanuja egy megható jelenetnek, mikor egy egyszerű, talán nem is gazdag földmíves ember, egy öregebb ember, egy falusi kurátor könnytől fényes szemmel azt a kijelentést dette, hogy-egyháza részéről az 1,000 Kc. hozzájárulást a tanítóképző építéséhez megszavazza, a maga részéről pedig külön megadja. Ez a vérbeli református férfiú: Bajcsy Antal a lakszakállasi egyház gondnoka. A másik kedves jelenetnek Farkasdon voltam tanuja. A nemes áldozatok egyházában. A fényes gyülekezetben, hol hála a jó Istennek, sokan vannak és mégis összetartásban, egyetértésben és a Krisztus Egyházához való meg nem tántorítható hűségben élnek. Előadtam a kérést, ajánljon az egyházpresbitérium által 1,000 Kc-t a Tanítóképzőre. Nem tudom, hogy ki volt, de az egész presbitérium lelkéből szólott, mikor azt felelte: nem ezer koronát, hanem kétezer koronát . . . Volt eset arra is, — Dunamocson — hogy a presbiterek azt felelték: „Uj terhet nem vehetünk egyházunkra az egyházközségi tagok meghallgatása nélkül. Hanem magunkra vesszük és mi, presbiterek, befizetjük évi kétszáz koronával az ezer koronát." Számszerűleg e pillanatban nem tudom megmondani, hogy egyházmegyénk területéről mekkora összeget ajánlottak meg egyházaink, lelkészeink, tanítóink és világi tisztviselőink, de azt hiszem, hogy a megajánlott. összeg a 100,000 Kc-l felülmúlja. Egyházmegyénk is felajánlott a tanítóképző épületére 100,000 Kc-t, a komáromi egyház telket és míg az épület el

kész

ül-g—használatba vehetjük, -a szükségnek megfelelő helyiségeket. Ezek a példátlan áldozatok fényes bizonyságai annak, hogy a mi Komáromi ref. Egyházmegyénk annak idején, amikor a Tanítóképző felállítására a maga erejéből vállalkozott, nem homokra akart építeni. A Konvent vette át a tervet. Meghajoltunk készséggel a főhatóság elhatározása előtt. Sok idő teltével, de — és ezt hangsúlyoznom kell — Püspök Urunknak és egyházmegyénk vezetőségének minden támogatásával végre 1937. január 26. és 27. napjain miniszteri bizottság tartott vizsgálatot Komáromban a Ref. Tanítóképzőben és a vizsgálat eredménye a Komáromi Ref. Tanítóképző elismerése lett. És ma?l Ma a barsi testvér-egyházmegyéből hang zendül meg a hiva-