A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1937. szeptember

9 és gondokkal küzdő szegénysorsú hívei szívére támaszkodhatik, kibírta a mostani mostoha idők megpróbáltatásait, apáink becsületes útján haladt tovább a vigasztalóbb jövendő felé és erősödött. Egyik-másik helyen megújított templomban zendült fel az ösi zsoltár: Oh, seregeknek Istene, Mely kedves gyönyörűsége A TE szerelmes hajlékidnak . . . Bizonyos, hogy amíg véreink így szeretik az Isten házát, megsegíti őket az Ur és nem kell aggódniok a jövendő miatt. Csak az Istenbe vetett élö hit maradjon meg, csak az egyház iránt áldozatokban megnyilvánuló hűséget őrizzük meg, csak szívünkből énekeljük a zsoltárokat és ne hagyjuk el a Bibliát, akkor ne féljünk, lesz minékünk diadalmas jövőnk. Sókon gyönyörűen épített új templom van, mint a Salamon király által épített jeruzsálemi templomban, buzgóságos szívvel, hangos énekléssel imádják szívesen áldozó híveink apáink Istenét. A kisújfalusi gyülekezet is megújította templomát. A negyedi egyház hívei csaknem évről-évre hoznak nagy áldozatokat és emelnek szép alkotásokat. Erről beszélnek új harangjaik, a megnagyobbított torony, a világháborúban elesett hősök nagy gránitszobra és most az a monumentálisnak ígérkező, századok számára épülő új templom, mihez hasonló Szlovenszkóban ma sem falvakban, sem városokban talán még egy felekezetnek sincsen. A lakszakállasi egyház minden anyagi ereje megfeszítésével műemléktemplomát megújította és 1936. okt. 31-én megható ünnepély keretében Püspök urunk által felszenteltette. Az újított templomban az első prédikációt én tartottam. A zsígárdi egyház 1936. évi nov. 29-én templom-fennállásának 150 éves jubileumát tartotta meg. Püspök urunk hatásos beszéde után elláttam a szószéki szolgálatot. A deáki szent gyülekezet megújított templomát 1937. évi aug. 29-én szentelte fel Püspök urunk, míg az új gyönyörű orgonát, mit à hivek áldozatkészsége állított fel, én avattam fel szószéki beszéddel. Édes véreink áldozatkészségének és hitükhöz, egyházukhoz való tántoríthatatlan ragaszkodásának eme fenséges bizonyságai, de meg a gyülekezetekben befolyt adakozások, keresztül vitt építkezések bizonyságtételek a reménységre, hogy a mi szeretett egyházunknak van jövője. Erre az édes reménységre más biztatónk is van. Ez a komáromi ref. Tanítóképző elismerése az államhatalom által. Születésétől fogva ápolója voltam ennek az egyházi életünk léteikérdését jelentő intézménynek. Hiszen a gondolat felvetője, szülőanyja, első Dajkája az általam szerkesztett folyóirat, a Református Sión volt. Zsemlye Lajos és Vágó Ede testvéreim is örömmel aláírták azt a javaslatot, mely ez életbevágó kérdést felvetette.