A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1934. október

10 romban Kelemen Kálmán és Tóth Kálmán, Negyeden Kalitza Dénes, Vágfarkasdon Kossár István, Pozsonyban Narancsík Imre és Kiss Gyula szolgálnak. Nyitra káplántartási jogát az Országos Hivatal és a Skolsky Referát kétségbe vonta, mivel 1926.-ban az állásra segédlelkész nem volt kinevezve. A kérdés tisztázás alatt áll. Martoson szolgál Boross Kornél segédlelkész. Javaslatot készítek elő s terjesztek fel a püspöki hivatal útján arra, hogy mint ez a magyarországi ref. Egyháznál van, a magas Kormány ákplántartási kongrua-átalányt adjon s abból díjaztassanak azon segédlelkészeink oly helyeken, melyek ugyan nem állandó káplántartó helyek, de a lelkész betegsége vagy munkaképtelensége miatt a segédlelkész alkalmazása indokolt. Századok óta áll fenn egyházunkban a kápláni intézmény, melynek hasznos hatása abban van, hogy a főiskolából kikerült "Ifjú lelkészek, tapasztalt lelkész oldalán szereznek gyakorlatot és mikor önálló állásra jutnak, nem kísérleteznek, hanem tudnak és cselekszenek. Ha a testi orvosnak szüksége van kellő gyakorlatra, mikor megnyitja a maga rendelőjét, mert gyakorlat nélkül helyrehozhatatlan bajokat és károkat okozhat, — a lelkésznek, a lelki orvosnak is szüksége van megfelelő tapasztalatra és gyakorlatra. Ha valamely testi szervijnkkel nem szabad tapasztalatlanul, vakon kísérletezni, nem szabad a lélekkel sem. A kápláni intézmény tehát a köz érdekében álló. De hasznos azért is, mert a kápláni szolgálatban ismerik meg és választják ki később leendő lelki pásztorukat. De áldásos ez az intézmény az öreg vagy beteg lelkészekre is. A postás, jegyző, végrehajtó végzi a maga hivatalos dolgát a szolgálatra kiszabott idő alatt faluban, városon egyformán. Ha az egyik megy, állását elfoglalja a másik, a változást nem érzi meg a közönség. De a lelkész híveivel szoros lelki kapcsolatban él, tanácsadója, vigasztalója, lelki dolgainak megosztója, lelki atyja s lelkipásztor és a hívek lelke az évtizedes együttléteiben, sorsban és életben annyira összeforr, hogy a változás nemcsak változást, hanem veszteséget és fájdalmas elválást is jelent. Ebből a szempontból nem tartom. kívánatosnak a lelkészek jiyugalomba vonulását. Ez az állam szempontjából, is több kiadást jelent, mert a segédlelkészek kisebb fizetése helyett a nyugalomba vonuló lelkészek sokkal magasabb nyugdíját kellene kiszolgáltatnia. A református tanítóképző ügye függőben van. Az egyetemes Konvent arra a bölcs álláspontra helyezkedett, hogy ez évben anyagi okok miatt nem nyitja-meg Komáromban a tanítóképzőt és a jövő évben is csak akkor, ha a hívek által befizetett járulékokból kellő összeg áll rendelkezésre. Sajnálattal jelentem, hogy a konventi pénztáros úrtól vett értesítés szerint az -Egyetemes Konvent elnöki tanácsa, tekintettel az államsegély nagy mérvű csökkenésére az egyházak adócsökentési államsegélyét a mult